Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1891
Tartalomjegyzék
költött eseményben ? Ezek a kérdések, melyekre felelet gyanánt tekinthető minden igazi jó regény! Lám a regény föladata így egyszerre világossá lett, midőn a lángelmék rá villanták fenyőket, s a társadalmi szervezet mint nélkülözhetetlen háttér lön megvíva a regény számára. — Kitűnt ebből, hogy a társadalmi rend ép oly jogos világnézeti álláspontot teremthet az esztétika szemében, mint a gondviselés álláspontja az eposzban, s az örök emberit s emberien szépet ép oly jól lehet, szemléltetni az ember mint társadalmi lény fejlődésében, viszonyaiban, élményeiben, mint az eposzi félistenek gondviselésszerű haddöntéseiben . . . Hallgatva immár a regény dialektikai küzdelmeinek morajára, a regényi műformának e meghatározását állíthatjuk föl: A regény oly nagyobb elbeszélő műfaj, mely bizonyos társadalmi viszonyoknak jelemalkotó összehatását tünteti föl egy egyén mint hős körül szövött eseményben. Kitűnik e dialektikai eredtetésből, hogy e fölfogás csakugyan eljuttat mind a műfaj fölismerésére, mindannak alkotására. Voltakép az ezeket külön célba vevő analitikai és szintetikai irányok fünsőbb egysége tehát. S e fölfogás csakugyan inkább a fogalomszerű, időbeli adatokhoz szigorúan nem kötött, hanem azokban lenyomott fejlődés-menetet tartja szemmel és követi, mintsem a tisztán történeti egymásutánt. Megítélheti továbbá a mondottak nyomán kiki, mennyiben van igazuk azon esztétikusoknak, kik a novellát oly viszonyba helyezik a regényhez, amint viszonylik az egyes fénysugár a naphoz, s az előbbit sokszor úgy határozzák meg, hogy az kisebb regény. Igaz ugyan, hogy a novellákban sok tekintetben elő lett készítve úgy a nyelvezet mint a tárgy kezelésének módja a regény számára; valamint a novella is sok tekintetben fejlődött utóbb a regény szárnyai alatt: azonban ha mindkettő egyaránt prózában nem volna írva s a novella nem merítene legtöbbször a társadalmi életből tárgyat, akkor aligha jutott volna esztétikusainknak eszébe a határozott világfelfogással bíró s a társadalmi rendszerre támaszkodó regényt s a csak érdekes, de elszigetelt sorsváltozásból álló eseménykét tárgyazó novellát oly közel rokonságba hozmok. — És ha mégis van novella, mely kissé terjedelmesebb s többé-kevésbbó regényi követelmények szerint van kidolgozva, mint Björnson Björnstjerne „Halász leánya“ : akkor ezt vagy határozottan regénynek mondhatjuk, — mert nem a külső terjedelem, hanem a belső kellékek teszik a műfajt; — vagy ily s hasonló esetekben vegyült műfaji határ villongással állunk szemközt.
