Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1891
Tartalomjegyzék
10 Azért a hősköltemény alkotása világnézetet tételez föl, mely a nemzetek életében van megkövülve, midőn ösztönszerűleg törekvőnek hivatásuk betöltésére, mintegy értelmetlenül értve küldetésüket az emberiség közügyének előmozdítására. A műköltő, aztán a tudós, utóbb emelkedtek e világnézetre, elvonva s kiélnie! ve nézeteiket a dolgok fölött szőtt eszmélkedós utján. Míg egyrészt aztán a költők a kisebb művek alkotásában tökélyre vitt verselési s tárgykezelési technika útján a szélesebben kezelendő tárgyak választására s feldolgozására utaltatának, addig másrészt a hősköltemény nőtt ki a nemzetek kebeléből, mint a családokból a nemzet az ő szövevényes hálózatú szervezkedésével. Hosszú vala az út, melyet a nép megtön, míg nemzetté tudatosúlt: hosszú vala a költés kísérletezése is, míg jőve költő, ki nemzetének vallási s politikai, köz és magán életi adatkészleteiből oly világnézetet szőtt, melynek szemléltetésére a nemzet múltjának eseményeit megörökítő egyes mondákat, regéket, dalokat egy nagy organikus épületté tömörítő össze. Hol vannak a nyomok, melyek Homéroszt oly jellemek teremtésére vezették, minők az Iliász jeleneteit oly plasztikussá s drámaivá elevenítik, s melyek oly következetes folytonosságba fűzik a gazdag részletek sorozatát? Hol a mondatöredékek, melyek szemmel tartása oly igazán naivan nemzetivé engedé válni e mesterművet, hogy maga a természet ez, akár Olimposz ormairól lépteti le isteneit, akár vad rohamot fúvat a hadaknak, akár a tábori tüzek festői körét, vagy a nemzetiségek családi viszonyait, vagy a népélet mozzanatait leplezi le? Hol a folyamok, erek, patakok, melyek habjaikkal oly mérhetetlenné dagaszták a tengert? Hol? . . . Csak a lángész óriás méretű terménye az, mit ma már csodálunk, ámbár tudjuk, hogy megelőző nemzeti tevékeny élet s költés nélkül nem származhatott volna e hősköltemény. És így jöttek létre a többi nemzeti hősköltemények is, ha naivan nemzetiek; ha pedig egyes költő öntudatos műve valamelyik, akkor a naivan nemzeti költőtől lesé el a tárgykezelés s megszólalás technikáját. így tanúitok a költők egymástól s valamennyien az élettől, míglen rájöttek, hogyan kell a nép történeti misszióját fölfogva a népek sorsát intéző gondviselést szemléltetni költőileg, s hogyan kell a megéneklendő nemzeti tényt e világnézet aranyhálózatába illeszteni. Költöttek aztán sűrűn, s csaknem minden nagyobb nemzeti tény megtaláló a maga költőjét; minden gazdagabb mondakör lelt úgy részletes mint egyetemes földolgozást. Vergilius és Lucanus, Camoens és Ossian, Tasso és Ariosto, Klopstock és Milton művei így ragadák bámúlatból-bámúlatba a korokat . . .
