Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
60 Csak annak kimutatására szorítkozom, hogy a tanulság feltüntetése volt a cél Faludi szemében még drámai müveiben is. Faludiban megvolt a teremtő lélek a tragikai szálakat felkutatni, őket össze is szerkeszteni; de költői erejével nem akart többet adni hozzájok, mint amennyi épen szükséges volt nem a költő, hanem az iró céljának megvalósításához. Faludi drámaírói munkásságáról helyesen itélendők, nem szabad szem elől tévesztenünk: ő, ahol lehetett, müveiben az erkölcsi iránynak adott elsőbbséget. így drámáiban is. Megeleveníti szinte lelkem előtt a kör, mely a költő-iró szeme előtt lebegett: a ügyelő és közreműködő közönség, a tanúló sereg, mely figyelve leste, vette szavait, hogy erkölcsi tanulságokban gazdagodva hagyja el az előadást. A mint kétségtelen, hogy az iskolai drámák főiránya etliikai volt mindenkor, azon mód Faludi műveiben is alig lehetne más irányt várnunk, mint amely a hagyományos irányon felül, a költő lelki világának, kora követelményének legjobban megfelel: az ethikai irányt. Nem a költő gyengéségét jelenti az mindig, hogy kelleténél nagyobb mértékben foglal helyet az erkölcsi felfogás valamely alkotásban; nem jelenti azt Faludi szomorújátékaira nézve, hanem inkább a belső összhangra utal, mely az iró jelleme s kora felfogása, illetőleg, szükségletei között vagyon. Csak emlékeztetek a bécsi színpadra, hol Me- tastasio darabjai járták, éspedig tartalommal, mely az érzékenykedő lelket tudta megkapni. Az értelmi felvilágosodás az ember ethikai világába is átnyúlt; a félen, melyhez Faludi tartozott, az ember erkölcsi megjobbodása volt a a cél; eszköz reá minden, mit a szellem alkotott, még a költészet is. A történet alakjai a költészet világában hatalmas eszköz, hogy a lélekbe mélyen vésődjenek emlékeik tanúlságúl is; de Faludi, drámai müveiben nem a példákon, melyeket lelki konvulziókon keresztül Achill: Felséges Uram ne higyd a’ mérges szóknak, ez a’ vendég meredekre viszen. . . és meg fog eiteni. P t o 1: Hallgass már egyszer Achilla. En el-tekélletem magamban, hogy Caesarra bizom a’ dolgot ’s minden főrendbeli szerentsémet. Achill : Elmehetsz véle! szép el-tekéllés ! Ptol: Tisztelem ’s engedek a’ Romai hatalomnak. Caesar: Szép jelét látom hívségednek, de e’ még nem elég. P t o 1: Mit kívánsz egyebet ? Caesar: A’ te személlyedet; és hogy azonban el bomollyon a’ tábor és nékem megnyittassanak Alex. városának kapui. P t o 1: Megtselekszem. Achilla én itt maradok Caesar mellett, Te serénykedgyél, hogy a’ többi meg legyen. Achill: Mit osztogatod a’ parantsolatokat, ha már nem vagy király. P t o 1: Caesar parantsolattya, fogad szavát. Achill: ’S ki az a’ Caesár! . . . Caesar: Vakmerő, nem sokára megesméred ki ’s mi légyen Caesar. .
