Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
41 XXXIII. Phyllis panaszai Demophoon ellen. Emlékezzél szavaidról alhatatlan gyáva szív! — bár tsak tanúinál már egyszer jegyesedhez lenni hiv! - mesterséges tsalfaságod, hogy kimondjam igazán, — illik immár félre tenned, esküvésed szerint élned, bátor vádoly azután. 2. Tudod, midőn személyemet istenednek mondottad; hogy egy óráig nem láttál, esztendőnek gondoltad; — el-kerülhe- tetlen voltam mindenképpen tettzetös, Ítéleted szerént, kedves, jámbor, igaz, kellemetes, ékes, nyájas, erköltsös. 3. Most mintha nem is (ismernél, kér- dezgetel másokról, idegen köszöntésednek hidegsége el-árúl; velem szóban félsz eredni, ha meg látz is, elkerülsz; az előtt illyen nem voltál, im ki hivséget fogadtál, tsalárdságbau el merülsz. 4. Mond meg már, mi lehet oka álhatatlanságodnak; véled, hogy ki nem tanultam tzéllyát változásodnak; tudom ki 1. sebesitette új nyilakkal szivedet, bár tőlem lett sebes volta, aki azt bé gyógyította, mérges sebbel illetett. 5. Én ugyan szívből kívánom, hogy tölt- hesse kedvedet és tökélletesebben, mind én, bírhassa szívemet; de félek rajta ne talán ö is megtsalattatik, mint ártatlan madár tőrben, ösmeretlen keleptzében könnyen, könnyen bé sodortatik. 6. Vagy pedig kit Isten Asszony gyanánt kezdtél imádni; — akinek áldozat- tyára merted fel ajállani engem illető szivedet, még idővel megtsúfol; mert uj szépség tettzetössebb; de légyen tsak es- mérössebb, még szenvedni el ónod. 7. Gyakran a szép pázsit közt mérges kijó aluszik; ha nem illeted nyugtában, ellened nem borzadik; de ha pázitnak szép rendít bántod, félhetd éltedet, ellent áll, meg öl mérgével, jobb lészsz, térj viss a sziveddel ahoz, ki holtig szeret. XXXIV. Demophoon felelete. 1. Ne tsudáld Változásomnak eltökéllet szándékát; megbeszéllem, ha kívánod feltett tzélomnak módját, mesterséges tsalfasá- got vagy akár melly ravaszságot ellened el nem követtem nem is tudtam fortéllyá! 2. Ura szavaimnak voltam, én meg nem vetettelek, vagy színezett tsalfasággal én nem kisírtettelek; esküszöm a nagy Egekre, igaz jámbor hív szivemre, hogy igazán szerettelek és még most is szeretlek. 3. Egy gántsot találtam benned, melly- ben szívem megbotlott, hogy olyan asztalhoz ültetz, melyen más már jó lakott; félék mással pörle- kedni, a ki jámbor szoktam élni, két kuvasz hidd el egy tsonton soha meg nem alkudott. 4. Az uj szépség újságáért előttem nem kedvesebb; méltán jobban kedvelhetem, ha hívebb és igazabb, tsak egy szivet tartok bennem, mert tsak egyet kell kedvelnem; több ugyan e kettő egynél, de nem kellemetessebb. •5. Ugyan azon fulyánkjával, mellyel a méh sérteget, szép ki nyílt piros rósábúl lépes mézet szedeget; nem tekinget szépségére, ha mézetekét kap nyelvire, ha más elragadta lépjét, felette nem rep- dezget. 6. Ne tsudáld imár Phyllisem, hogy másfélre hódúltam, vélem palástomat szélnek okossan fordítottam; szép vagy, jó vagy, most is mondom, erköltsös vagy nem tagadom; de már nem tehetek róla, mással meg raboltattam. (122. 1.) 6
