Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890

Tartalomjegyzék

39

zunk bennük, mint pásztori költeményeiben s prózai Írásaiban. 3.) Ovidius és Dayka költeményei között találunk bár ilyfajta költeményeket, de ezek más természetűek.

Ovidiusnál: ,. Phyllis Demophoonak“ *) szintén hűtlenséget hány szemére; magamegöléssel fenyegetőzvén, ha vissza nem tér hozzá.

Daykánál: „Phyllis Demophoonhoz“ . . . Ovidiust követi ; „Phyllis Eidyllion“ MDCCLXXXIIII, latin nyelvű, a haragos Phyllis kérlelése.

Ovidius hát, akira mint utánzottra a nyomok utalnak ; azonban az egyetlen gondolaton kívül, hogy Phyllis panaszkodik Demophoonra hűtlensége miatt, egyáltalán semmi sem mutat arra, hogy utánzás volnának, minthogy Faludinál a panaszra felelet is vagyon.

(47. oct. Hung. Ex Museo Hungarico.)

Cod. sec. XVIII. föl. 84. (59.) 109. régi számozás.)

Négy Egri Nimpháknak Sememilla, Tiratilla, Euclia- res, Amallares (Amillares is), kerti mulatsága.

Faludi Ferenc versei.

Egy gondolat jött elmémben, Tiratilla halgasd meg: Sétályunk ki az kertünkben, viráginkat nézzük meg.

Had el munkád, Euehares vidámítsuk magunkat,

Jözte te is Amalláres, tölcsiik vígan napunkat.

Sememilla.

1.

Ó mely drága itt az illyat, érzed-e Semimilla;

Az egész kert munkák a'att régen ily szép nem vala.

Euehares.

4.

Semimilla jót gondoltál, ez nékem igen tetőzik,

Éppen arra rátaláltál, a mi szívembe fekszik. Me.y.í/iink tehát mind a nigyen, fogjuk egyben kezünket;

A kis Mutsir elő mégyen, ézre vette kedvünket.

Tiratilla.

2.

Tudgyátok e ti Nimpháim, melyik az én virágom;

Amat van egy, az az enyim, Avval az ón mulatságom;

Jertek vélem, visgályátok,

Kinek miképpen tetzik;

Én azt tartom, azt mondgyátok, hogy kedvemre virágzik.

5.

Hogy magunk közt kevesebben mulatozzunk, esugd is bé.

Euehares meny frissebben, nyissd az aitót, bocsái bé,

3.

íme ez az én virágom, kinek neve viola;

Ebben tettem fároeságom, mert reminysigem vala,

Hogy még nékem evei lészen Örömöm napjaimban,

Mind szomorút vigá tészeu és valóban úgy is van.

') P. Ovid. Naso Heroidái. Magyarító Pongrátz Gellért. Budapest, 1873.