Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
28 (599. 1. B. E.) Jó és balszerencsében, az élet veszedelmei közt a bölcs okosságra bíz: mely szerencsével kormányozza kedvező napjaidat, győzedelmeskedik az irigy szerencsén. (579. 1. B. E.) Mert van benned állati is: szived legnemesebb nyilatkozatai mellé oda állítja fattyúhajtásait: harag, bosszú, irigység, rágalom mind azon szívben tanyáznak, melyet szeretet, könyörűlet, mások szerencséjén való öröm, rokonszenv, részvét, becsűlés emelnek: tennen rendeltetésed súgja: mitévőnek kell lenned .... Közé helyheztet a társadalomnak, melyben az előítélet jogtalanúl húz áthághatatlan falat ember s ember között azokban, mik emberiességünk természeti jogaiban gyökereznek: a tisztán emberinek a tiszteletére tanít. Ma az emberi jogok tisztelete: kötelesség; ■— akkor erény vala. A kötelességekre int, melyek a családfő vállaira nehezednek: rövid szavú tanács, de mindent mondó: helyén való a korban kivált, hol a belső nevelésben oly gyászosan sivár képre találsz. Feltárja előtted a kötelességeket, melyeket a köz természetszerűen ró reád szellemi s anyagi kincseidben. S megfutván életed pályáját, szembe állít az öregség- és betegséggel, annak kísérő társával. Napjaid alkonyatánál egy kicsike helyre vezet, a hol némán integet feléd az örök nyugasztaló! .... Es oda ragadja lelked tekintetét, ahol, „mikor már minden múlandó időnek vége lészen, a Természetnek épülete omlik, bomlik .... a mennyei atyádnak országában örök boldogságra emeltetel“ . . . . (622. B. E.) S e magaslaton szemlélődvén Faludi az emberről; vizsgálódván az emberbe oltott égi rész körül: azt a Faludit halljuk, kinek szelleme kedvtelőn, egyéni vonzalmához szítón, az eszmék világában a legmagasbak s egyszersmind magasztosabbak között mozog. Nem a fordító Faludival van dolgunk : az íróval, ki tanúlmányain s tapasztalatain megizmosúlt gondolatait rakogatja elénk a „Szent Emberről“ .... Gondolatai, berendezéséket tekintve, maxima-számba vehetők; tartalmuk szerint: elmélkedések alapvetőiül nézheted; elmélkedések magvai: majd tisztán theologicus természetűek, majd morálisak; vagy oktatók, szelíden feddők; csak itt-ott akadok axióma-félékre: (30, 31, 87.) De, amint tisztán vallás-erkölcsi alapra fektetődnek a Sz. E.-ben Faludi morális elvei, azonkép némely előbbi elveivel ellenkezőkre is bukkanunk. Nem lehet kimagyarázhatatlan a mód, ha tudjuk, hogy a moralista, leszámolván a kettős irányú elvek között a haladásban: inkább a vallás-erkölcscsel társúl, nem ellenére bár, de féléje emel
