Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890

Tartalomjegyzék

19 Már, amint a művelődésviszonyok megteremtették, hogy az érte­lem mind jobban és jobban kutatta a kört egészben, melybe az ember szellemvilágánál fogva tartozik: amannak jogai, a kedély nemessége, az akarat kötelessége: a fejlődés lánc-szemeiül mutatkoznak a XVIII. század vizsgálódásaiban. Itt is a kor szelleme szól hozzánk az erkölcsi iratból; — míg egyrészről tanítja, hogy a társadalmi ember nem önmagáért van (26. IX. N. E.), szelleme a nagy egészé: erkölcsi világa is fényével vagy árnyékával kihat egykorúira. Csak természetes, hogy egész tűzzel feddőzködék az író az éle­ten, mely a baráti viszonyon alapuló szó- és tettbeli viselkedéstől kezdve a köz-társadalomban való forgolódásig szabados pórázra veti magát (23. N. E.); hogy saját felfogása, meggyőződése vezeti az írót az irányú elveiben, melyek nem engednek ugyanis megalkuvást, sem az erkölcs, sem a vallás dolgaiban. Minthogy pedig bármely morál is a vallásfelfogáson alapszik biz­tosan, következőkép nem zárkózhatott el a kérdés előtt: vizsgálódó szemmel hüvelyezgetni a vallásállapotokat, ostromolván a komoly meg­győződés vagy csipkedő gúny hangján a vallástanítókat, kik egy, kik másfelé horgadozva, a lumen rationis-ra hivatkozván, szabados vallást hirdetnek, híven elvükhöz, a szabados élet alapjául (55—59. N. E.) A fejtegetésekben a lelki élet vezérelvei rakódnak le, a meggyő­zés nyelvén; nem elmélet alakjában: a napi élet erkölcsi szükségeire céloznak egyrészről, másrészt az embert végső céljai szerint szemlél­tetik, mint cselekvőt, a társadalom s kötelmei s a vallás szabványai szerint. Napi kérdése lett ez az egész XVIII. századnak, hol egyrészt a gúny fegyverével is törekedtek megölni a keresztény vallási erkölcs­irányt; másrészt komolyan fogták fel az erkölcsi ember célját. Ingatlan alapja az erkölcsi életnek a vallásban gyökerezvén, a N. E. az ember minden nemű kötelességeit erre, mint a cselekvések parancsoló okára vezeti vissza. A vallás és szabványai elé állítja a nemes embert s szerintük mintegy tükörben szemlélteti: hová fajúit a nemes ember, ki még a vallás és erkölcs dolgaiban is nemesi karakte­rével és privilégiumaival mosakodik. S midőn igy vallás-erkölcs ellenes életét mutogatja, korképet tár fel a szabados életben, mely mindkét nemen a féktelenségbe csapott. A libertinizmus világa mellé aztán oda állítja azt az életet, mely kötelességeket ró bár az emberre az erkölcsi világban, de nem alacso- nyítja le; hanem megnemesíti életét. A két nem élete a legsötétebb szinú: szinte lelkesedő a hang, midőn, feltárván annak romboló természetét, szembe állítja vele a lélek szelíd nyugalmát.

Next

/
Thumbnails
Contents