Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
141 ványságuk, soványságuk, tompa arckifejezésük és kivált tisztátálán ságuk által tűntek szemébe. Igen gyakori előmozdítója a nagyothallásnak az erősebb meghűlés, melynek kikerülése tehát különös figyelmét kívánja a szülőnek. De viszont, a könnyen-hülési bajokra alig vezethetne valami hamarabb,mint a testnek túlságos óvása s elpuhítása. Egészen indokolt mégis úgy az iskolában, mint a családi házban, hogy a tanuló-ifjú az ablakhoz, kivált pedig a szellőző-készülékkel ellátott ablakhoz egészen közel és állandóan helyet ne foglaljon; és szellőztetéskor, ha zárt helyre nem mehetne, legalább a léghuzamból félrevonúljon. Még számosabbak azonban a fülromlás azon esetei, melyeket valami káros szokás, vagy véletlen, és nem ritkán valamely kiállott betegség mint utóbajt idéz föl. Legelőbb is azon eléggé elterjedt veszélyes szokást kell itt említenünk, mely szerint a gyermek, sőt gyakran a felnőtt is, fülének belső viszketését az éppen kéznél levő hegyes eszközzel, tollszárral, ceruzával, s néha még kötő-tűvel is turkálva a fülben, törekszik a viszketést enyhíteni, — a miből nem egyszer a fül megsértése s a hallásnak tönkrejutása következett már be. Nem kévéssé kártékony a fülek közelében elsütött puska-, vagy mozsár-dörrenés, s bármely nagyon erős, úgymondott fül hasító hang, milyen, többi közt, a vasúti mozdonyoknak közelünkben esett metsző füttyentése, mint szintén a vonatfékező eszköznek — kivált ha a kocsi-szakaszban magánosán ülünk — fejbódító dübörgése, melyek elől elzárni a fület éppen oly indokolt, mint a vakító fény előtt beliúnyni a szemet. A fül ártalmainak rovására tartozik: a kemény arcúlcsapás, vagy éppen fejbeverés, s a fúlnék durva meghúzása, avagy megrázása. Mindez t. i. a dobhártya gyengülését, vagy sérülését, s ezek folytán kisebb-nagyobbfokú hallás-zavarokat, s megeshetik, hogy örökös süketséget idézhetnek elő. Méltó továbbá megszívlelni kivált az anyáknak azon káros gondatlanságot is, mely szerint a kis gyermek kezébe játékszerül aprós tárgyakat: színes tarka babszemeket, piros kukoricát, gombot stb. szokás adogálni. Sok eset szól ugyanis róla, hogy az értetlen gyermekese fülébe viszi azokat, melyeknek eltávolítása azután százból kilencven esetben a hallószervnek megsértésével, sőt a jó hallás megrontásával jár. Hasonló bajt okoz néha a dobhártyáig behatoló legyecs- kéknek s egyéb aprós házi rovaroknak eltávolítása. Gyakran okai végre a hallás megfogyatkozásának a különféle, s kivált elhanyagolt betegségek: a vörheny, kanyaró (Masern), diphteritis és más, ezekkel rokon gyermekbetegségek. Legveszélyesebben támadja meg a halló-szervet az elül nevezett vörheny (Schar
