Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1889

Tartalomjegyzék

Elfödtek engem. Nagy csodaként vevők.

Kik a magasra tett Acherontia Fészkét s mezőit Bantiának S lenn a ferentumi föld kövérit

Bírják, mi az. liogy medve s kígyók között Sértetlen alszom, s mennyei laurus és Myrtus takarja az istenektől Szellemesiilt gyereket megóva?

Tied vagyok csak. músa-kar, ó tied,

Akár Sabínum zordona vagy hűvös Praeneste, lankás Tíhnr, avvagy Hévvizü Bája ölel magához.

Mivel szerelmim dalköröd és kutad,

Nem ölt el a had futva Philippinél,

Nem a fejemre szánt fa, szinte Nem Palinúr a sicel habokban.

Másak, akárhol lesztek együtt- velem, En a dühöngő Bosphoruson merész Szívvel hajózom, s el-bejárom Syria martjainak porondit.

Megnézem a britt fajt, az egyéb fajok Szörnyét, s vidám lóvér-isza Concanust; Megnézem a tegzes gelónt is Bizton a scytha folyóval együtt.

Nagy Caesarunkat ti viszitek, mihelyt Pihenni vágyván, harczban áléit hadát A városokban elhelyezte,

Pieri szent üreg enylielyébe.

Ti kegytanácsot nyújtva gyönyörgötök Annak gyümölcsén. Tudjuk, ama gonosz Titánokat s a szörnyű dandárt Mennyköve lángjaival miképen

Sujtá a gyarló föld s zajos óceán Fejdelme, ő ki egymaga városok Poklok s halandó embereknek Serge fölött jogosan parancsol.

Nagy rettegésbe jő vala Jupiter,

Hogy karjaikban bizton az iszonyú Ifjak s fivérek, Peliont már

Árnyas Olympia helyezni törtek.