Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1889

Tartalomjegyzék

35

A caspi tengert nem zavarja Szüntelenül, de a lanyha jég sem

All évig örmény földeken; Aquilo Sem dúlja Gargan cserjeit untalan, Gyertyánfa sem hullatja egyre Leveles öltözetét magáról;

De te szünetlen bolygatod a halott Mystes nyugalmát, dalra siralmasan;

Ha kél az alkonycsillag, és ha Ej nyeli el, te szomorgasz érte,

Holott a három korra jutott öreg Sem síra mindig Antilockért, s ama Mezetlen ajkú Troilust nővérei és szeretett szülői

Úgy nem siratták. Szűnj meg az asszonyi Panaszkodástól: új diadalmait Caesarnak énekeljük inkább,

És vele a szigorú Nipliatest

S Medus folyót, hogy a lealáztatott Népek között már nem kanyarog nagyon, S a Scytha is keskeny határok Közt lovagol, beszorítva környül,

Liciniushoz.

Ód. II. 10.

Biztosabb élted. Licinim, ha nagyra Szüntelen nem törsz, s mikoron vihartól Félsz, gyanús parthoz hiteled lekötve Nincsen egészen.

Az, kinél kedvelt az arany középszer, Aljas agg házat nem óhajt magának,

Sem kaján vágyat nevelő nagy udvart Hőn nem igényel.

A sugár fény vek gyakoribb szelekkel Küzdenek, szörnyebb zuhanással esnek A magas tornyok, s óriás hegyekre

Csap le a villám.

Jót remél bal sors közepeit, s a jóban Mostohától fél az igaz nemes szív,

Jupiter zordon telet alkot, ámde Önmaga űzi.