Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1889

Tartalomjegyzék

11

Szeplőtelen kart nyujtál énnekem,

Erőset, mint az oltár oszlopa;

S bizton haladtam sík ösvényemen,

Mikor szerelmed folyton ápola.

Te érdem anyja kisded hitemért Nagy kegyre, sátorodra méltatál,

Alatta csendes boldog álom ért,

S mig én aludtam, mindig fennvalál.

0 hála, hála olykor ‘) is neked,

Midőn előlem fényed elvonul.

Magam szereztem én sötétimet,

Melyekre arcod el-elkomorűl.

Hibáim annyi szirtid állanak Köztem s közötted: győzd e szirteket,

S adj vissza kebled ápolásinak Engem, tehozzád térő gyermeked.

Vagy pl. az Istenhez csak véginségében térő embert „Salamon“ című zsoltárszern ódájában fenyegeti:

A bölcseségnek szent arany ajkai Zengnek: bolyongó kisdedi a hiú Földnek, ti meddig raktok oltárt A pnlya gyermeki ösztönöknek?

S a dőre meddig hívja veszélyeit Fejére, s a vak szív tudományokat Mig 2) gyülölend ? Tisztuljatok meg Dörgedező szavam által. íme,

Folyton kiömlik szellemem, és leszáll Igém közétek. Hívtalak édesen,

S nem jöttetek meg; tárva voltak Karjaim, és nem ügyelte senki.

Szelíd tanácsom lelke utálatot Szenvedi, fegyelmem vad puhaság ölé.

Örvénybe szálltok? megnevetlek,

S gúnyok ömölnek elő melyemből.

Ha majd reátok mint keselyű rohan A szárnyas ínség, s a keserű veszély Mint förgeteg dúl, s háborúság Szikla gyanánt fejetekre omlik, *)

*) Olyankor, akkor. — 2) Meddig.