Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1889
Tartalomjegyzék
113 midőn a munka hatalma s méltósága a ma henyeségre jogosító (?) születésnek s kiváltságoknak nyomait is el fogja söpreni; s midőn majd hazánkban is az a nézet vergődik erőre, miként csak annyit ér az ember, a mennyit dolgozik, s a mennyiben emberi s polgári hivatását betölteni akarja és tudja. VIII. Súlyos felelősséggel jár a mondottaknál fogva, hogy a szülő ne a saját vágyaihoz fülő, hanem gyermeke tehetségeinek s hajlamainak megfelelő élethivatásra kalauzolja ezt. Mindenkinek megvan a világban saját munkatere, megvannak határozott kötelességei; de hogy melyek ezek: ezt nem a vakeset, nem a szeszély, se nem a hiú családi vágyakozások, hanem az önzetlen szülők bölcsesége által intéző Gondviselés fogja megjelölni. Misem történik a földön vakesetből, s ennélfogva semmit sem is szabad a nevelés fontos ügyében a véletlentől várni. A szülők s nevelők szent tisztje lesz kutatni s fölismerni, mily életfeladatra van legsajátabban a gyermek meghíva, s a megtalált úton őt céljához juttatni. De bármire törekedjék s jusson el gyermekük, fő tekintet marad mindig, hogy a munka szeretetével foglalja el a maga életszakmáját. Mert élni annyi, mint tevékenynek lenni. S ez a tevékenység lehet, s csak ez lehet nem csupán életszerencséjének, hanem tökéletességének is anyja... Csakis tevékenység s munka utján válhatik és válik a nagy hazafi, nagy hős, nagyember s még maga a csudáit lángész is. Ily gondolatokkal, a munka értelmének s értékének ily felfogásával és^át érzésével bocsáthatjuk aztán ki szárnyaink alól a fölserdült ifjút, hogy mint a bölcs nevelés avatott apostola fogja azután szóban és példában hirdetni: miként a teremtés nagy és szent törvénye a munka; sőt ennél is több, ennél is magasabb, — folytatása mintegy az Alkotó magasztos müvének, a mennyiben dolgozik az ember, hogy az alkotásban nyert életét folytassa, kifejtse, emelje. Hirdetni fogja munkássága által, miként ha ezerek szántanak, vetnek, dolgoznak érettünk : a méltányos igazság követeli tőlünk, hogy mi is tegyünk, fáradjunk másokért. Mert csakugyan kell is, hogy a ki az emberiség szorgalmából él. az emberiségért éljen ő maga is. így van ez minden családban, vagy legalább igy kellene lennie. Ha éljük a ház vagyonát, illik, igazságos, hogy a magunk részét a ház munkájában is vegyük ki. S mindezzel kapcsolatban nem fogja az avatott figyelmén kivúl felejteni azt sem, hogy a munkás életnek, közvetve vagy közvetlenül, de mindig az emberiség közjavára kell irá nyúlnia. A szorgalmas, örökmunkás szobatudós, ki csak magának tanúi és dolgozik, a közre nem hasznosabb a henyénél. Olyan, mint a hernyó: a leveleken rágódik, csak a maga számára fonja gubóját, mely háza, ágya és sírja egyszersmind. így a leghelyesebb, legszebb, legnemesebb jelentőségében állván 15
