Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888

Tartalomjegyzék

41

(km.)“ am. ostoba. Továbbá: „elég az — úgymond — hogy Balázs a neve; — hetedfél Balázsnak egy esze; — bolond Istók, v. bolond Misi módjára“ stb. — Még komolyabban fogja a dologtalan hivalko- dót (időlopót), kinek azt lobbantja szemére, hogy: „buzaféreg“ azaz kenyérpusztitó; s hogy „kasza-kapa nyavalyája van;“ sőt hogy még „restelni is restell...“ — Különös kedvvel szedi ostorhegyre a nagy- r a látó, az orrát fenhordó kevélyt: „ő ültette — n. m. — a iiastyúkot (km.),“ t. i. az égen; — ha lehetne, a földre se’ lépne; —• utcán fodros, otthon rongyos; — úti cifra, házi ronda (km.)“ stb.— így a fösvényre is „fösvénynek nincs vétek“ — süti rája. — A hazugra: „ritka fogú;“ — „Fillent regementjébe való.“ — A papucshősre: „Anda Pál hadába való“ azaz felesége akaratán járó, papucs alatti férj. — Végre, az iszákosra: „borsóval teli a torka,“ t. i. bor-sóval; — ha friss vize volna, abba’ hagyná a legjobb sört és csupán bort innék...“

Játékos és élces mondásai különben oly számosak s változatos- szernek, hogy csak feltűnőbbjeiknek csoportosítására vehetünk itten alkalmat. Legsűrűbb tréfái alakjukra nézve a szó játékosak, s különösen:

A hely- és személynevekből alkalmazottak: „Alpári ember (Alpár), t. i. alantos, leszállóit értékű; — Szala(dj) vármegyébe való (katona); — nem Bátorban lakik, hanem Futakon. — Botlik a neve; — Hozó família, nem Kéri; — csikó is János, mikor bojtorjánom.“

A köznevekkel vagy egyéb szókkal: „nem jó éhnek az ének; csere csalával jár; eltart a föld, csak legyen mit enni (eltart kétért.); vas is megvásik idővel; a lejtőt járja (lefelé fordult szerencséje); legrosszabb vallás a kárvallás; ne csak tudd a jót, de tedd is; ökröt szarván, embert szaván fognak; hízelkedő nyelv nyalva ejti a sebet; több szava mint sava; vagy megszokom, vagy megszököm; jó a túró tormával (t. i. a disznóorr); török, torok sok kárt tett az országban; Törteire ment (pl. a korsó, ha eltört); várt leány várat nyer; — ábrá- zatnak rossz, pofának jó; meghasznált neki a bor.“

Elmés szólásai közé legelőbb is azon kiváltságosán rövid kifejezési alakjait soroljuk, melyekkel más előadási mód nem versenyezhet soha. Ily tömören szólanak: „ki előbb, elsőbb; sietség nyereség; ') több ész, mint erő; ravaszszal ravaszul; eben kutyát; sok száj, sok falat; színes, szíves; szó szót húz;. hamar tanács hamar bánás; egy: titok, kettő: tanács, három: széles világ! (a titok sorsa, a szerint, a mint egy, kettő, vagy három tudja).

‘) A közmondás röviden-szólási kiváltságaihoz tartozik a határozó a v. az gyakori mellőzése a közneveknél is, mint: tojás akar okosabb lenni tyúknál (a tojás, a tyúknál); fül próbálja meg a szót; szükség törvényt bont.

6