Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888
Tartalomjegyzék
7 amaz előkelő szellemeknek, végre is csak a népélet s faj szellem körébe zárkóznak. A közmondások valóban, mint minden idők s állapotok szülöttjei, épen oly közel állanak a mai naphoz, mint a homályos őskorhoz, és oly közel minden idők bölcseihez, mint a nép együgyű gyermekeihez. Szülemlettek s szülemlenek idő, hely és népfaj, vagy néposztály különbsége nélkül minden arra való alkalommal; csak azt: mikor, hol és kitől ? —- csak ezt ne kérdezzük tőlük. *) Bátran elfogadhatjuk hát minden egyéb előtt közmondásaink alap- vonásának a népiességet vagyis hogy azok, mint legsajátabb otthonukban, népünk ajkán és eszmekörében, mint összes bölcsesége, tudománya s fontosabb életnézeteinek letéteménye, örökölt formákban élnek s járnak szájról szájra, kiváló tekintélylyel bírván nem csak megállapodott s mintegy megjegecült kifejezési alakjaiknak hozzáfér- hetlensége által; hanem az őket minden más tanmódtól megkülönböztető velős rövidségük, elmés tartalmuk, nyájas hangulatuk, tisztes régiségük, s még a romlatlanabb őshajdanból bírt őszinteségük által, s ennélfogva teljes megbízhatóságuk által is, mint a melyeknek legtöbb és legértékesebb igazságai mind csak annak kifejezései, a mi számtalan esetben s számtalanok tanúsága által beigazolva van. V. A nép nyelvművei közt a közmondással közeli, sőt elvegyülő ') T. i. mert csakis nagyritkán válaszolnak rája. Keletkezésök korához, helyéköz és kivált szerzöjéhöz, ha csak tájékozólag is, alig egypár út-mód szolgálhat kezünkre- Egyik, az egyenes vonatkozás bennök. így: melyekben „nyilhuzásról, íjról (ha madárra tárgyalsz, íjadat ne pengesd, km.); királyválasztásról (házasság, hadverés, királyválasztás Isten dolga, km.); török-, tatár-, kuruez-labanoról stb. fordul emlékezés elő. Gyakran csak tagadólagos eligazodást nyújtanak, pl. ez: Vickándozik, mint poltrás malac a garasos kötélen, — magától értetik: a poltúrát és garast korra nem előzhette meg. Elekkel szemben ritka jelenségek a „Lefőzték (szm.) azaz keresztül jártak az eszén, rászedték; „Beadta a kulcsot,“ t. i. szekrényét más nyitja fel, megbukott: „Két kulacsos,“ Nagy Ignác „Tisztujitás“-ából a szinpad utján, s mind a három úgyszólván a most élő nemzedék által jutott közkeletre. Szerzöjéhöz még kevesebbnek lehet hozzáférni. A bibliai eredetű ekhez aránylag legkönnyebben, milyenek: A ki másnak vermet ás, maga esik bele (Zsolt. VII. 16.). Vak vezet világtalant (Evang.). Még bővebben találkozhatik a tájékozott az ó-klasszikai korból átszármazottakkal, milyenek: Lábába szállott az esze (Homer Ilias). Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze (Horn. Odyss.i. Ajkába harapott. Sötétben tapogat. A vak is látja (Aristophan.). Port hintett szemei közé (Plutarch.). Nesze semmi fogd meg jól (GalenusX Kákán csomót keressz. A falnak beszélsz. Arany hegyeket Ígér (Plautus'). Más bőrire játszani (alkudni, Appuleiusí. Mind a két fülére alszik azaz gondtalanul, bizton. Kivették a falatot szájából (Terentius). Egy száj fű hideget, meleget (Annianus). Kezet adni (kuhit mondani) (Horat.) Lelkiismeret ezer tanú (Quintil.). Ajándék lónak fogát ne nézd (Hyeronim.) stb így egyes járatos frázisok is: Ritka madár (Per- sius, Juvenal.). Vékony reménység. Madártej: Madártejen kívül mindene van. (km.) Kornyi- kálni: cornieari, inepte garrire (Aristoph. után Erasm.). Álmában sem (Lucian, és Theocr.). Feher holló ('Annianus.). Hattyúdal (Aelianus) stb.
