Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888

Tartalomjegyzék

51

t. népnyelvben ma is dívik gyuha: megtöltötte a gyuháját (gyomrát). Egy tőrül szakadt vele: éliom, élijom, éjjom (éjjomra), s alkalmasint a szekér juha (vogulban ju am. ben, bel) azaz belseje, lelke, összetar- tója; és még a gyón (palócb. gyolion, gyolionik, v. gyomonik) is.

Fant: Fantom fánttal fizet (ksz.). Kiavult szólás, am. hántásért hasonló hántással, fogért foggal (talio, retributio) fizet, v. fényit.

MA. Kanton fánt-ot ezen latinnal világítja meg: Non ut prior laedam, séd ut iniuriam retaliem.

Ficeréz, máskép ficseréz, ficserél: „Igen ficerézed magad, mint az asszonyember (km.)“ azaz piperézed, csicsomázod, túlságosan csimogatod (régi) magad.

Gácsér: Göndör, mint a gáosérfark (ksz.),“ a tájnyelvben gunár kacsa, réce.

Gyopár: „A mint üszögölöd gyopárodat, úgy ütsz belé (km.)“ A felvidéken ismert növényféle (gnaphalium);') de itt a növény pelyliéből üszögölt azaz készülőben lévő, még ki nem dolgozott (még üszögében van a munka. Szabó D. Kisd. Szt.) taplóról van a sző, melybe még öregeink emlékezetére is acéllal-kovával ütötték a szikrát rágyújtásra.

Hars: „Könnyű más bőréből kársat hasítani (km.)“ t. i. héjat, kérget ; Kis-Viczaynál szalagszijat.

Hóda: „Holnapról hódára halaszt (km.)“ •— Hóda am. holnap, a mát követő nap. Tehát: holnapról hódára, egy ezzel: holnapról holnapra, napról napra.

Hop, köp: „Egyszer hop, másszor köp (km.), — ellentétes fogalmakat jegyzenek: hop t. i. a jólét, jó kedv, vigaság; köp viszont a valamitől elmaradás, nélkülözés, búslakodás hangszava. Innét érthetők: Félre gondok, liopot mondok! Hopon maradt azaz biztató reménye nem telt be. Hop kénytelen, nem örömest! a kelletlen, kénytelen helyzetnek, és: Hop rongyos! a jólétet, a jó kedvet tüntető embernek a gúnya. Azután: Eli köp kaporral, — ebben a köp (koplalás, nélkülözés) mint étel szerepel gúnyosan. Végre: Felkopott az álla. Koppant szeme, szája am. minden nélkül maradt.

Hóri horgas nagy inas (ksz.) am. igen magas görbe termetű, esetlen ember.

Hupi kék: „Vettek neki dolmányt hupikéket, jaj vöröset (kin).“ - am. szederjes kéket, milyen az ütés, hupálás nyoma a testen. Megvan igy is: Sárga-veres kopikék, — ugyanazon megfejtéssel. Es végre még: Tuli-piros, hupi-kék azaz égő-veres láng-veres, ütött kék (túli a finnben: tűz).

*) Moln. Alb. stoeclias citrina.