Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888

Tartalomjegyzék

33

úgy lesz az, aliogy te akarod! A török időkre vonatkozva pedig: „Hajh Buda, hajh !“ — sahajtozák, sopánkodva az elesett Buda felett. Később pedig vigasztalódva: „több is veszett Budánál! — áll Buda még!“

,,A csonka-toronyba zárták (km.)“ azaz halálra Ítélték. A Dunára dűlő egyik része volt e torony a budai várnak, melybe régi királyaink alatt a súlyosabban terhelt államfoglyokat zárták. Es siralomháza volt egyszersmind a halálra Ítélteknek. Századunk elején még látható volt.')

„Hátra van még a fekete leves (km.)“ — szintén történeti jelentékű 1685-ből, mely Tököly Imrének, Nagyváradon, egy török lakoma végén volt mondva. Midőn t. i. az asztaltól fölkelni s távozni akart, a janicsárok agája eme mondással tartóztatá, kávét értetvén a fékét levesen. Erre azonban csakhamar keserű gúnyok közt vereté láncra, aztán pedig drinápolyi fogságába szállitá Tökölyt.

„Bastalélek Karapa!“ a Basta és Caraffa történeteinkből ismert,

XVII. századbeli népkinzók nevéből szájra vett régi szitok-forma. E század elején „Bestiális animae Caraffae filius“-ra találjuk fordítva, hol tehát a Basta név elesik. S ez mégis találóbbnak látszik, a mennyiben a „bestia!“ szitok közelebb időkben, sőt itt-ott ma is hallható még; mig az egész szólás „bestelélek kurafia!“ hangzással is járta.

Történeti keletkezésű még: „elnyerte az egri nevet (km.)“ vagyis a hős, vitéz s átalában ,derék* nevet. 1552-ből való, mikor az egriek, Dobó István várnagy vezérlete alatt fényes hősieséggel védték meg az egri fellegvárat.

Halmazát idézhetnék még azon szólásoknak, melyek majd bizonyos, majd csak kétes történeti keletkezésiiek, milyenek: „szomorú, mint a nagyidat nóta;“ — „ha fejét betöröd, megáll a tojás is.“ Azok pedig épen ezer számra jőnek elé, melyek családi, vagy személyes esetekről felkapva, jutottak közkeletre, hol fennélő, hol már elmosódott megfejtéssel. E fajták pl. „nem Csáky szalmája!“ (km.) azaz nem bitang jószág. Ezt, midőn a jobbágyai iránt kegyes és elnéző Csákyról, a lévai uradalomnak e néven utolsó uráról, az Eszterházyakra birt a jószág: ezeknek tisztjei ama mondással riaszták rendre az urasági szalmát pocsékoló lakosságot. Vagy : „belényert, mint Bertók a csikba (km.)“ azaz belévesztett, mint Bertók, ki állítólag egy szekér csíkot vitt árulni Becsbe; de kissé bátrabban költekezvén, szekere s lova is ráment az uraskodásra. Az ily félék végre: „örül, mint vak László a fél szemének; kap raja, mint Czibak bátya a kulacson; a kapufélfától vett búcsút; kitették a szűrét stb.“ nagyrészt ismeretlen esetekre vonatkoznak.

XV. Nem lenne még érdektelen arra kiterjeszkednünk, mint merítenek közmondásaink a tudománynak eddig nem említett forrásaiból is.

) Hung, in parab. 79.

5