Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888
Tartalomjegyzék
25 hogy mivel népünk szellemének nyilvánulatai annyi oldalnak itt, mint az élet és a nagy természet maga: csak főbb jelenségeikben feltüntetni is azokat, nem lehet az itt elfoglalt téren feladatunk. Azon széles mezőn, melyet nyilatkozataival népünk a nagy természetről s benne az okok és okozatokról, a dolgok összefüggéséről; továbbá az ember természeti s erkölcsi életének s állapotainak jó és árnyoldalairól; és végre, általán, a világ folyásáról bemunkál: kiváló érdeknek azon kijelentések, melyek a vallás-erkölcsi, haz apo 1- gári s a családi, háztartási s társadalmi viszonyokra vonatkoznak. Tiszteletben tart, felekezeti szin nélkül, minden hitvallást, megőrizve mégis mind e napig — noha már ma csak nyomatékozási célokra — a „magyarok istene!“ őskori szólását. Egyébként ,Isten‘ mindenek fölötti s örökmindenható közmondásaink tudatában. „Jó az Isten, jót ád!“ szokta hittel s odaadással mondani; és biztat, hogy: „hol az Isten őriz, pókháló is kővár (km.); végre pedig óv, hogy: „égre követ ne vess, mert fejedre fordúl (km.).“ Sokat ád, továbbá, a külső és belső erkölcsi tisztaságra, noha maga némely alszerü, sőt aljas kifejezésével a szigorú erkölcsbiró füleit könnyen bánthatja, hahogy ez talán felejtené, mikép a nép füle nyerset, alszeriit befogad megütközés nélkül, kivált, ha már közszólás- képen megszokta azt. Egyébiránt, ha a szennyes szóktól s szólásoktól méltán óvakodunk, méginkább kell azoktól, kik velők talán még keresve élnek, a minek a közmondás nem oka. A nép és nyelve e szempontból is egyek; egymagára sem ez, sem amaz nem tesz különbséget az aesthetikai szép vagy rút, s az erkölcsi illő és nem illő között. Valamint liát a nép s a nyelv a nélkül, hogy neki rossz néven vehetnők, ha rákerül, minden fogalomszót kiejt: úgy a közmondás is. A szokott értelemben vett politikától, s a nem ritkán vele járó szineskedéstől, tettetéstől, gondolatferditéstől a maga egyszerű nyíltságában egészen idegen. Valamint általában az oly bölcseségre is, mely nem szilárd erkölcsön és jogon épül, keveset ad. De azért az úgynevezett „kígyói okosságot“ nem veti meg, s már csak azért sem, hogy az „okos kígyó“ ellen fordíthassa azt, úgy tartván, hogy : „ebmarásnak kutyaszőr az orvossága (km.).“ Dicsőíti az „arany szabadságot;“ de a kormány formákról tudomást sem véve, kegyelettel tiszteli és féli a „királyt,“ kinek „messze ér a keze (km.)“ s tiszteli kormányát s felsőbbségét is, mig látja, hogy törekvéseik a nép boldo- gitására irányozvák. Mint közmondásaiból tanuljuk, népünk valamint betegségében fél az orvostól s orvosságtól, s osztozkodásában az „inzsenértől“, nehogy azon a rézlyukon (astrolabium) át kinézze mindenéből: épen úgy idegenkedik pörös ügyeiben a „fiskálistól“, sőt gyanús szemmel néz magára a „sok törvényre“ is, mivel azt tartja, hogy: „a hol sok a törvény, 4
