Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888
Tartalomjegyzék
19 k a k ii k megmondja : liány esztendeig élünk; ellenben a k u v i k (halál- madár) halált jelez a házban, melynek tetején kuvikol. Csörög a szarka, hát vendég jön a házhoz; ha pedig előttünk nyúl fut keresztül az úton: baj lesz. Tudják közmondásaink azt is, hogy: „gyöngy olvad ecettől, gyémánt hasad vértől (km.);“ s hogy: pénteki öröm, vasárnapi üröm; s azután: vasárnap font fonál péntekig meg nem áll (km.). Emlegetik továbbá, hogy van bizonyos vér-fü, (máskép lakatfü), melylyel felnyithatni a zárokat. S van szerencse-fü is, melynek birtokában boldogulunk: „szerencse-fűre talált“ azaz jól folynak dolgai. Még ennél is nagyobb jót jelent a szerencse-csillag; azért az igen bol- dogulóról szokás-mondás: „szerencsés csillagzat alatt született; vagy: feljött a csillaga! (km.).“ Hasonló jelentésű: „riska tehén fia (km.),“ mely egészen a latin: filius albae gallinae — szólásnak felel meg. S mindezekben a nép szerint titkos okok hatnak, de melyeket ép’ úgy nem ismerünk, mint azt, a mitől van, hogy: némely embert nem fog a fegyver; s hogy: korán okosodó gyermek ritkán szokott megélni (km.); J) valamint hogy az is, a ki házat épit, meghal. Van végre rossz szem is, mely megveri a gyermeket, az embert azaz beteggé, helyét nem találó nyugtalanná teszi, s ezen okból aztán: „fut, mint a szem-vert (km.). Ide tartozik még a drágakövek eredete, oly módon, hogy a kígyók összedugván szájukat, együvé fújják párájukat, s ebből támad a drágakő. Innét : „együtt fújják a követ (km.)“ mondjuk emberekről is, s am. titkon egy célra dolgoznak. Közel rokonai népünk emez előítéleteinek a babonás hitéből származó tettek, melyek számosabb közmondásaiban emlitvék. Különösen gyakori a szó az igézésröl s igézetről, mi a néphitben babonás igékkel való megbűvölést, vagy csupán erős nézéssel, szemmel való ártást, ártalmat jelent. Leginkább a kurúzsoló, rossz nézésű vén asz- szonyokról tartja ezt a nép, kik többnyire csak a kisdedeket, vagy serdülő gyermekesüket igézik meg, mire ezek különféle nyavalyákba esnek. Megártott a szem nekik, „ügy néz rám, mint az igézet; vagy: mintha meg akarna igézni (km.). A megigézés, vagy inkább megbűvölés jó értelemben is történhetik a babonás hit szerint, és pedig nem igékkel, vagy szemmel, hanem pl. igy: a férfi három hajszálat kér a megbüvölendő nőtűi; saját küszöbe alá ássa azokat, a nő pedig élve-halva oda követi őt, a hová akarja. A megbabonázás ezen módját „cselekvésnek“ hívják. —- Majdnem egy az igézéssel a rontás a legjára- tosabb babonák egyike, mely szerint megbabonázás utján sinlődés, a lábak kisebesedése stb. lepi meg az embert, ha t. i. a „rontás“ céljára >) Már az ó-világban el volt ez előítélet terjedve, hogy „pueruli praeeoci sapi- entia,“ az időelőtt érő gyermekesét elhalnak. (Sophoel. Senee. Plinius, Libr. VII. s másoknál).
