Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1887
Tartalomjegyzék
82 halála“ c. elbeszélése nyerte a jutalmat. — 8. „Kívántatik Kotzebue ,Der arme Poet‘ c. 1 felvonásos vigjátékának fordítása. Jut. 1 db. körm. ar.“ A versenyzett 5 fordítás közül Posgay Lajos VIII. o. tanulóé lett győztes; mellette Héray Andor VII. o. t. fordítása a kör egy fönmaradt jutalomdiját (1 db. körm.) érdemelte ki. — 9. „Kívántatik egy történelmi tárgyú elbeszélés, és pedig a magy. történelemből. Jut. Farkas Dezső VII. o. tanulótól 1 db. körm. ar.“ A versenyző 2 műnek egyike sem volt jutalmazható. A kör évzáró gyűlését az igazgató s a tanári kar nagy részének jelenlétében ápr. 27-én tartotta. E gyűlést Dr. Ma ez ki Valér tanárelnök a következő beszéddel nyitotta meg: Főtisztelendő igazgató úr! Mélyen tisztelt jelenlevők! Midőn Egyiptomban megjelen a szent Íbisz, s a Nílus partján a föld elkezd lágyulni, akkor várva várják a nagy folyam áradását, mely csakhamar rohanva száguld a hegyek felől, magával sodorva óriási iszaptömegeket, kiszaggatott gyepeket, erdőrészeket, s mindennemű állathullákat, s bősz tengerként özönli el Egyiptom termő térségeit. — De az áradás félelme csak rövid ideig tart. A félelmet öröm váltja fel; mert az ár letisztultával leírhatatlan termékenység következik az eliszaposodott térségeken... E kép édes hazánk történetének egy szakaszát tükrözi. Mert ép ily termékenyítő áradáshoz volt hasonló e század elején azon reformkorszak. mely fölrázá tespedéséből az áléit nemzetet, s a szó szoros értelmében véráradást küldött szét a zsibbadó tagokba, hogy dologra serkenjünk a mulasztottak pótlására; véráradást küldött a fejekbe, hogy szellemi téren, a műveltség, tudomány, irodalom s államélet mezején a jelesek egész tábora iparkodjék fölmagasztosítni fajunkat a világtörténet nemzet-egyedeinek kerek asztalához ; végre vérözönt külde a csatasikra is, hogy zászlónk becsülete beragyogja Európát. — S valamint, a Nílus áradata csak letisztulása után eszközli a termékenységet, magával azonban sok szemetet és üledéket hord: úgy reform-korszakunk is sok oly mozzanatot tüntetett fel, sok oly mozgalomnak adott lökést, melyek nem dicsekedhetének az életrevalóság bélyegével, s ép azért el is enyésztenek, sőt el voltak enyésztendők a hullámgyürük elsimulta után. Az életrevaló intézmények azonban túlélték a tiszavirág-perceket, s a szerencsés foganás után dús hajtásokba szökelltek, s közre működnek mindvégig a tropikus égalj virányainak kiszinezésére. Igaz, nem mindig ugyanazon alakban s föladattal maradtak főn, mint ahogy kezdetben koncipiáltattak; de úgy a testi, mint az erkölcsi organizmusnak is törvénye az, hogy életre való szervei s készülékei az életviszonyok
