Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1887

Tartalomjegyzék

\

127

miként írójának, megvan a maga temperamentuma. A szeretettel olvasott könyv — jó barát, kinek társaságát fölkerestük, s kinek tulajdonaiból tudva, vagy öntudatlanul is többet-kevesebbet elsajátítunk. A vérmérsék képzésére tehát közel olyan befolyása van a könyvnek, mint volna a személynek, ki a könyvet irta. „Mondd meg, kivel társalkodói, és megmondom, ki vagy; és ha tudom, mivel foglalkozol, tudni fogom azt is, mi lehet belőled?“ — ezt a szólást a könyvekre is bátran alkalmazzuk ; mert a szellemi táplálék minősége még a felnőttek lelki vonásain s kedélyhangulatán is idomít: mennyivel inkább a gyermekén! Azt jegyzi meg egy tapasztalt paedagog: alig van eset rá, hogy egy hét éves gyermeknek csak eszébe jutna is kételkedni, egy nyolc évesnek pedig bátorsága volna kételkedni azon. a mi a könyvében nyomtatva van... Tehát nem csak a példából, hanem olvasmányaiból is meríti a gyermek a maga szellemét, érzületét és Ítéleteit, melyek azért hatalmasan képesek is befolyásolni s alakítani kedélyéletének temperaturáját, egymással legbensőbb függésben álló teste és szelleme uralkodó állapotát.

Sőt el lehet mondani, hogy mint minden könyvnek, minden művészet- és tudományszaknak is megvan a maga sajátos szelleme, — hogy úgy mondjuk — szellemi mérséke. — Az aetheri, testetlen, csak formákból álló, de annál áthatóbb és izgatóbb zene, valamint édes testvére, a költészet és mindaz, a miben a költészet lüktet, az élénk leírások, képek — mintegy a tanulmányszakok sangvinikusai; míg a számokkal, száraz szabályokkal, puszta nevekkel foglalkozó mathesis, statisztika stb. inkább a méla mérséknek felelnek meg. S e hasonlítások annyiban legalább is nem sántikálnak talán, hogy — mint a tapasztalás mutatja — a sok költeményt s regényt olvasó, s a zenével mélyebben foglalkozó ifjú többnyire könnyen lelkesedő, rajongásra hajló, szórakozott, könnyű gondolkozású, miként ezt a vérmes mérséküek természetében észleljük. Es viszont, a ki mélyebben s tartósan merül a számokba, a száraz statisztikai adatok és földrajzi nevek üzönébe, a nyelvtani szabályok és kivételek tömkelegébe, — lassankint bizonyos gondolkodási szigort s komolyságot sajátít el, — mik főkép a melan- cholikust jellemzik.

Jól teszi hát a szülő és nevelő, ha a különben is légben járó s építkező vérmes mérsékütől — kivált ha hivatási tanulmányaihoz ke- vésbbé tartoznak — távol tartja, vagy csak korlátozva engedi meg neki a regényes tárgyú olvasmányokat s a szépmiivészetek izgatóbb ágait; és helyettök inkább a komolyabb tanulmányokra tereli s szoktatja figyelmét. S midőn ezek mérsékléssel s józanítva fognak képzelő erejére hatni: ugyanakkor gondolkodó s Ítélő tehetségét fogják élesíteni és rendezni. Ellenben, a phlegma és mélaság gyermekeinek épen