Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886

Tartalomjegyzék

7

Vagy ezt, melynek ritmusa elég változatos és markáns :

Megírták a | guzsalyomat Tilij talaj | rátom,

Felvehetik | az orsómat Mert én ki nem | vá’tom.

Nem vá’tom én | nem biz én Az iáén;

Se hitelbe | se csókért,

Se csókért. NépkGy. I: 278.

Megint másforma szekezet, de mindig egyenlő taktusok:

Három juhom | tavalyi Három harmad | évi,

Ha behajtom | megfejem Enni adok | néki.

Helyre Daru | helyre Bimbó,

Helyre mind a | három,

Az uram is | itthon van Nincsen semmi | károm.

Szépen tapasztalhatjuk a legváltozatosabb ütemeken, hogy szótagszámban különböznek bár, de időtartamban egyeznek. Legyen az ütemben két, legyen három vagy négy szótag, mindaz egyre megy; a mit szótagszámban nyertek, az egyes szótagok időtartamának rövi- debbre fogásával egyenlítik ki.

Hogyan? három szótag annyi legyen mint két szótag? vagy épen négy annyi mint kettő? — kérdezik ráncba vont szemöldökkel a régi metrika neveltjei. Hogyan? hiszen egyik föntebbi sorban :

Ámde hunok | főidén — az első ütem két rövid szótaggal több, mint a második, s minthogy a prozódia kegyelt hagyományai úgy tanítják, hogy a hosszú szó tagok épen két röviddel érnek fel, tehát amaz első ütem nem akkora, hanem másfélakkora mint a második.

Egy sziszszenés nélkül kiállják e tekintet szúrását és rendíthetetlen nyugalommal azt feleljük rá: Tisztelet ama hagyományoknak, de alaposan tévedtek. Nem a szótag a ved ozliatatlan, az eggség; hanem az ütem. Némely versben ugyan, a görögöknél, igazán kétannyi a hosszú tag mint a rövid, igy a hexameterben; de némely versben nincs egészen kétannyi, igy a pindarosi daktylusban; a hosszú szótag egyik versben hosszabb, másikban rövidebb, épúgy a rövid sem minden versben egyenlő. S ugyanúgy van ez nálunk is. A vers törvénye az úr, az ád időt a szótagoknak, nem azok neki. Ugyanazért a fentebbi két ütem egyenlő, de hosszú tagjaik nem egyenlők, az elsőben valamivel rövidebbek. A versmondás bizonyos határok közt