Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
180 déket gyakorlati tanulságokkal táplálnia. E helyett azonban — kivált ha a történettanár se nem több, se nem magasabb valamivel, mint szorosan csak történettanár, — megeshetik, azon veszik magukat észre növendékei, hogy a régi népek, pl. a görögök vagy rómaiak erkölcsei, szenvedélyei tolonganak fejükben; s hogy Hellas vagy Róma lett iskolai hazájukká; innét gyűjtik világnézeteiket, jogérzetüket s részben még erkölcstanukat is, úgy, hogy aztán egy Vedius Pollióban, ki elevenen felkoncolt rabszolgáit vetteti angolnáinak, ne vadállatot lássanak, hanem legfölebb is csak egy vásott libertinust. . . Bölcs tapintatot kíván azért meg a történelemben oly bőven és sokszerű alakban kínálkozó nevelési elemnek célszerű s kivált a jellemképzésre irányzott felhasználása. Tanári lelkesedésünk egyoldalúsága, vagy helytelen iránya oda vihetné növendékeinknek épen legfo- gékonyabbjait, hogy csodálkozva emlékezzenek majd vissza: a római antik érzelmekre és eszmékre, melyekkel különben magyar hazafias lelkűket s szivüket kibútoroztuk; és elragadtatásukra, midőn Caesar előtt Gallia meghódol ; és viszont boszújokra, midőn a Gallusok foglalják el Rómát. Méginkább csodálkozva végül magának, igazságérzetüknek is megromlására, midőn a helyett, hogy a lemészárlott, vagy árúba bocsátott népek sorsát megkönyezték volna, inkább hóhéraikat bámulni szokták meg. . . A költő más. 0 megfelelően alakíthat cselekvényén és hőse jellemén. Csakhogy ő előtte sem paedagogiai célok forogván, meglehet, hogy eposzi, vagy drámái hősét nagyon is kétes próbájú, vagy, épen romboló világnézletek szerint alkotja meg, minélfogva aztán „nagyembere“ jellempéldának csak — rossznak válhatik be. S látni csak ebből is, hogy irodalmi fejtegetéseinkben sem lehetünk eléggé éberek, belátók és — mindenekfölött, szabatosan keresztény szelleműek: mert ha — a mit egészséges fejjel kétségbe vonni senki sem mer — ha a kereszténység forduló pontja a történelemnek s egyedüli iskolája a valódi műveltségnek: oly fordulót, ily iskolát képez a nevelésben is. Hogyha azért a történeti, vagy költött jellemeket jellem-mintákul állítjuk fel, nagy felelősséget vállalunk, ha mindig föltétlenül, sőt talán a keresztény elvek rovására csillogtatjuk őket. V. A jellem a maga teljességét az erkölcsi érzés s az erkölcsi erő egyensúlyának külső tettekben való megnyilatkozása által éri el. Ezen külső megnyilatkozás kezdete: az elvek s életszabályok szerinti cselekvés, melyek bizonyos alapigazságot fejeznek ki, s melyek minden külön jellemnek saját, különleges vonásokat kölcsönöznek. Ezen elvek s életszabályok nem a természet, vagy az alkotó ész adományai, mint inkább oly szerzemények, melyek saját, vagy idegen
