Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
9 hogy ugyancsak egy verstaníró, dr. Maczki Valér szintén magától s egész véletlenül rájött az ütemegyenlőség törvényére, bár azt rendszerré nem dolgozhatta ki. Minthogy tehát e kérdésnek némi múltja van s ellene nyilvánosan, tekintélyes helyről kifogások tétettek, jó lesz kiterjeszkednünk a tett és tehető ellenvetésekre. Azt mondják, hogy az idézett strófában Kázmér nem hangzik any- nyi ideig, mint Azt nem adom vagy Menj haragszom, legföljebb a sor végén szokásos szüneteléssel együtt lehet körülbelül olyan hosszú. Ezzel szemben konstatálnunk kell, hogy e két szótag: Kázmér betölti az egész űrt a következő sor elejéig, e sor s a másik sor első szava közt nincs egy szemernyi üresség, a Kázmér hangzása annyira tart, hogy véghangját az r-et már egészen átviszi az ember a következő sorba-------— Kázmé r azt nem adom százér — annyira összeragad a két sor hangzása. Vannak esetek — később a helyén rá is térünk — mikor pauzát tart az ember a sor végén, de ez a szóban forgó eset nem tartozik azok közé, itt nincs egy szikra szünetelés sem. Sőt a hol van is, a szünetelés nem nyúlhatik, vagy szorúlhat össze tetszés szerinti időre, nem tarthat sem tovább, sem rövidebben, mint, azon szótag időtartama, mely ott el van hallgatva; ki van az mérve, meg van határozva az ütemek egyenlősége által, melyet megháborítnia a ritmusérzék sérelme nélkül nem lehet. — De idézhetünk olyan sort, melyben a két szótagos ütem nem a sor végén van, tehát még e gyönge kifogás sem tehető ellene; azonkívül se vesz- sző, se más logikai szünet nem választja el a következő ütem szavaitól, a hol hézag még a közönséges beszédben sincs: Sárgán | virágzik a | repce. — Népdal. Egyike azon ritkább formáknak, midőn a nyolc szótagú sorban három ütem van. Az első, kéttagú ütem után nem állunk meg egy pillanatig sem, vonatunk teljes gőzerővel robog tovább, úgy, hogy bizton mérhetjük eddig és innen a távolságot, hogy gyorsaságát megállapíthassuk. És e két tagot, minden hézag nélkül addig ejti minden jó ritmusérzékkel biró ember, mint a nyomon jövő négyet. Értjük mindig a versmondást, nem a szavaló előadást, nem a rendes beszédet. De különben jegyezzük meg jól, hogy az á ritmikus hangoztatása a soroknak, melyet alkalmasabb szó hiányában versmondásnak, vagy verselve mondásnak nevezek, tökéletesen figyelmen kívül hagyja az ú. n. „beszédnyug“-okat; az előtt vessző és központozás nem akadály, a közönséges beszédtől máskép is különbözik, nem szaval, hanem ritmizál, ugyanazon szótagot is céljai szerint hol tovább, hol kevesebb ideig 2
