Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1885
Tartalomjegyzék
91 van, a család e központjából ered ki. Ezért annyira fontos, — mondhatni halandót a halandó fölé magasztaló álláspont a nőé a családban. Ezért öltözteti őt saját házi szentélyében tiszteletbe, méltóságba házastársi, anyai és háziasszonyi hármas küldetése s az ezekhez fűződő erények sokfélesége és dicsősége . . . Úgy tartom t. hallgatók! hogy ezekből szót értve, máris kivehetni, miként körül-belül a családi szentélybe készülök hatolni. S nincs is és nem lehet különben; mivel házi és köznevelésünk egyik sarkalatos érdekében kívánván szólani, hol is kereshetném másutt oly helyén a gyermekek anyját, s vele egy személyben a hitvest és a ház asszonyát? Ezeket szándékom — engedelmükkel — mind együtt és egyben, a nőben, és pedig főleg a gyermekei körül megfigyelt nőben fölkeresni, abból a cimből meritve bátorságot, mert gyermekei nevelésében talán magamnak is van, vagy lehet még valamelyes részem. I. A családi élet virágzása, mint a nyilvános élet virágzásának alapja s föltéte, legelső sorban attól függ: hivatási kötelességeit menynyire képes betölteni, s mint tölti be a családban a nő. Hivatásánál és természeti tulajdonainál fogva egyaránt s annyira e kötelességekre s belső házi körére van a nő utalva, hogy ha ezen kívül áll, mintegy önmagától vált meg. Nevezetes egy jelenség azért, hogy épen ezt a természeti hivatáskört, az ezen idők szerint oly sok más irányban sorakozó nővilág tényleg szűknek, korlátoltnak érzi, úgy, hogy méltó kérdést tennünk: szűk-e hát igazán? Korlátolt-e, szük-e az a cselekvéskor, melyben az emberi kebel minden erősebb és tisztább érzéseit, legbensőbb élményeit, és viszont a nőnek sok és mindennél súlyosabb áldozatait s csodálatra méltó szolgálatait zárja magába? Szakadatlan, noha nagyrészt szembe is csak alig ötlő foglalkozásai közben tetteket halmozhat s halmoz ő itt tettekre, melyek erkölcsi tartalmukra nézve sokszor a férj összes tevékenységét maguk mögött hagyják. Hiszen, — hogy sok egyébről hallgassunk — e kicsi körben rakja le a nő, az anya, azon ragyogó tetteknek is alapjait, melyeknek dicsőségével egykor gyermeke a fél világot betölti . . . Ilyennek kell hát e kicsinylett kört néznünk, s aztán mindjárt elmondanunk, hogy jaj annak a családnak s államnak, a hol szűk cselekvéskörnek kezdik a nők érezni házukat, s nyíltabbat, változatosabbat, mozgalmasabbat, s talán szelle- möknek, becsvágyuknak megfelelőbbet keresni s alkotni maguknak! . . Stuart Mill annak bebizonyítására vesz magának fáradságot — mit különben alig fog tagadni valaki, — hogy a nőnem semmi szellemerőt sem nélkülöz, melyről a psychologia tud; minélfogva, épen mint a férfi, bármely hivatásra egyképen alkalmas. Miért ne kövesse hát nenitője hívását ? . . Hiszen, hiszen! Csak inkább arról győzött volfia meg bennünket, hogy: ha a nők természeti hivatásuk körét be nem töltik, vagy ott hagyják, a férfiak a nők háztartási, gyermekápolási s egyéb hiva
