Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1885
Tartalomjegyzék
58 esi vész okai.“ Jut. a Kör adományából 1 db. cs. arany. Az elfogadott pályamű szerzője: Jánősik Béla VIII. o. t. — 7. Szabad tár- gyú költői beszély. Jut. 1 db. cs. arany a Kör adományából. A beérkezett s jutalomra méltatott pályamű szerzője :SzendreyJános VIII. o. t. Az élőszóbeli előadás művészetében is méltánylandó sikerrel képezték magukat ifjúink, miről a nyilvános záró-ünnepély versenyszavalatán tettek a kiválóbbak örvendetes tanúságot. E versenyen az első jutalmat, a dr. Maczki Valér egyesületi elnök által felajánlott „Vajda Hunyad vára“ (Ligeti és Wagner) c. mülapot Andráscsik Endre Vili. o. t.; a Kör 1 db. tíz frankos aranyát, másodikul, Ján ősik Béla VIII. o. t.; az Igazgató által kitűzött 5 fitos jutalmat Szapáry József VI. 'o. t. s Madách „Ember tragoediájának“ dr. Négyesy László társelnök által ajándékozott diszkötésű példányát, mint negyedik jutalmat, Jettléry Gyula VII. o. t. — nyerték el. Évi működését a kör f. évi május 2-án d. u. 5 órakor az intézet nagy termében, mindkét nembeli díszes és szép számú vendégközönség jelenlétében, az ifjúsági énekkar közreműködésével, tartott disz gyűléssel fejezte be, melyet dr. Maczki Valér elnök a következő beszéddel nyitott meg : Mélyen tisztelt közönség! A szónoki bevezetésnek egyik fontos kelléke lévén a hallgatók jóindulatának s figyelmének megnyerése, erre nézve a szónokok új, meglepő, ritka és szokatlan tárgyról Ígérkeznek szólni rendszerint. Én nem vagyok ily szerencsés helyzetben; mert a tárgy, melyről szó- landok, nemcsak nem új, de annyira elcsépelt, hogy meg sem kísérlem tárgyamat ez oldalról védelmezni s ajánlani becses figyelmükbe. Tehetném ugyan ezt oly módon, hogy alkalmazhatnám tárgyamra igen szépen Heine ismert paradoxonát: „Ősrégi ez a történet, de mindig új marad ámde nevetséges lenne a figyelmet e gyér erecskéből táplálni akkor, midőn a nem új tárgy fontosságára utalhatok, mint olyanra, mely ezerszeresen pótolja az ujdonságbeli soványságot. — Avagy van-e a szülőre nézve valami fontosabb áz ő gyermekénél? Ha azt feleled: igen is van, mert fontosabb a haza, — akkor hát kérdem: van-e fontosabb a polgárra nézve a hazánál? S ne mond erre: igen is van, — az Isten! Mert a hazát Isten adta, s az emberiségnek Isten-vezérelte története nem mutat fel egyetlen példát sem, s biztositok mindenkit, nem is fog felmutatni példát arra soha, hogy Isten az embertől hazájának megtagadását kívánná, elannyira, hogy Abrahámtól még rossz néven sem vette, midőn ez az elfajult Sodomáért könyörgött, sőt annyira méltánylá hazafiui érzelmét, hogy kész volt könyörgésére megbocsátani még ama földi pokolnak is, csupán 10 igaz kedvéért! — Óvakodjál tehát, játékba vonni vakmerőén a Végetlen szentséges nevét a hazával szemben, s
