Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1885
Tartalomjegyzék
15 hogy elejénte, míg a szem a készülékhez nem igazodik, a képet is kettőzve látjuk. Sőt M ar h a c h azon merész állítást kockáztatja, hogy miután mind a két szemünk különböző láttávolokkal bir, a tárgyakat rendszerint csak az egyik szemünkkel látjuk anélkül, hogy erről tudomással bírnánk. A nevezett tudós szerint a látóérzéklést a legtöbb embernél a jobb szem teljesiti. E különös állítás szinte a hihetetlenséggel volna határos, ha sajátságos, — bár igen ritka — tapasztalati adatok nem igazolnák azt. E sorok Írója ismer egy előkelő nőt, ki néhány év előtt, hagymáz következtében, bal szeme világát, melyben a retina végkép feloszlott, teljesen elvesztette anélkül, hogy azt, mintegy pár évig észrevette volna. Betegsége után nem sokára leánykát szült — balszem világ nélkül! . . E fölött való aggodalmai közben egyszer megkisérlé, miként fog majd gyermeke egy szemmel látni, s történetesen, vagy épen ösztönszeriileg, jobb szemét befogta. Ekkor vette csak észre, h ogy bal szemével semmit sem lát! Azt tartják, hogy egyidejűleg több tárgyat látni nem lehet, mint amennyinek képe a retinára egyszerre lerajzolódik. Ha tehát, egyidejűleg a látóérzék által felfogott több tárgynak képe van jelen a lélekben, mint amennyinek a retinán helye van, a többi az értelem megtartó tehetségének, s nem a közvetlen látásnak eredménye. A csecsemőnél a láttér még igen kicsiny, s e szerint a látóérzékletek is igen csekélyek.' A láttér a felnőttek szemében sem sokkal nagyobb ugyan, s hogy ennek dacára mégis a látóérzékleteknek egész sokaságát tartjuk egyidejűeknek, főképen a szemgolyó rendkívül gyors mozgékonyságában, s az utóbenyomásban leli magyarázatát. Optikai tekintetben figyelemre méltó ama kérdés: mi annak az oka, hogy a tárgy képe kicsinyített s fordított alakban jelenik meg a recehártyán, s a szem azt mégis természetes alakjában, nagyságában s helyzetében fogja fel? Erre nézve némelyek úgy vélekednek, hogy a látóérzék, fejlődése kezdetén, egy rövid ideig csakugyan fordítva s kicsinyítve szemléli a tárgyakat, s csak később szokja meg azokat természetes nagyságukban s helyzetükben látni. Leidenfrost csakugyan teszen egy vakon született ifjúról említést, ki szeme világát megnyervén, elejénte minden tárgyat fordítva látott, s csak később, megszokás által, szemlélte azokat természetes helyzetükben. A nélkül, hogy a kevésbbé érthető s elfogadható megszokásra hivatkoznánk, a kérdést egyszerűbb s természetesebb magyarázattal is világosabban megoldhatjuk. Ama jelenség, hogy a tárgy képe fordított s kicsinyített alakban jelenik meg a recehártyán, nem physiologiai, hanem pusztán term észettani, optikai tünemény, mely nem esik érzéki
