Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1885
Tartalomjegyzék
9 felnőtt korukban szemük világát szerencsés orvosi művelet által megnyitni sikerült. Különösen két ily sükeres műtétéi folytán észlelt látóérzékleti tünetek szolgáltak alaposabb tudományos megfigyelés tárgyául. Ezek egyikét, egy 14 éves fiút, ebeseiden Villiam angol seborvos operálta. Midőn egyik szeme fölnyilt, úgy érezte, mintha a tárgyak, melyeket meglátott, szemét közvetlenül érintenék, mintha azokat szemeivel tapintaná. Ez érzéklés a legtöbb tárgynál fájdalmasan hatott rá; de némely tárgyak látása igen kellemes érzést, keltett benne; azonban a tárgyak alakját fölismerni, vagy azokat egymástól megkülönböztetni egyáltalán nem volt képes. A tárgyak, mint a festmények, színes területeknek tűntek tol előtte, s bár tudta, hogy a szoba, melyben van, csak egy része a háznak, elejénte nem tudta felfogni, hogy a ház nagyobb, mint a szoba. Kezdetben tehát a távolságról, alakról, nagyságról vagy épen semmi, vagy igen hiányos és zavart fogalmai voltak. Huzamosabb idő után azonban a látott tárgyak sokkal nagyobbaknak tűntek föl előtte, mint minőknek azokat tapintás útján képzelte. Ugyané tünetek ismétlődtek, midőn másik szeme világát is szerencsésen megnyitották azon különbséggel, hogy ez úttal a tárgyak már kétakkora nagyságban mutatkoztak előtte, mint midőn még azokat csak az egyik szemével látta. De a tárgyat két szemmel is csak egynek, és nem kettőnek látta, mint azt eleve sejtették. A másik, — kinek dr. Frantz, német orvos nyitotta meg egyik szeme világát, — az első pillanatokban csak homályosan megvilágított, határozatlan körvonalak által elkülönített, zavaros szinü területeket látott, melyek mintha közvetlenül érintenék, oly fájdalmat okoztak szemének, hogy be kelle kötni azt. Midőn pár nap múlva a köteléket feloldották, elejénte homályos vizkarikák tűntek föl előtte, melyek folyvást szeme irányát követték, azzal együtt mozogtak, vagy nyugodtak. Később a tárgyakat képes volt ugyan már egymástól megkülönböztetni, de csak mint különböző színű síkokat, mert a golyót körnek, a gúlát pedig háromszögnek nézte; s midőn ez utóbbit élével fordították szeme felé, nem tudta megmondani, mit lát. Az imént leirt tünetekből bátran lehet következtetni, hogy a látás érzéklete az ujdonszülöttnél is épen ügy működik, s oly módon fejlődik, mint azt a vakoknál észlelték, kiknek szemök világát megnyitották, azon különbséggel, hogy mig ez utóbbiaknál a többi érzékek s az értelem fejlettsége nagy mértékben megkönnyítette s gyorsította a látás felfogó képességét, addig ez az ujdonszülöttnél az értelemmel s öntudattal együtt csak lassú folyamatban fejlődik. Mi a tapasztalati tanulság mindezekből? Az, hogy a látás érzéklete által közvetlenül csupán a világosságot fogjuk fel. Maga a látideg nem a testek valamelyes tulajdonságai, hanem egyedül a világosság
