Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884

Tartalomjegyzék

89

hatni; képes lesz-e olyan ép sarjakat ereszteni, a milyen maga volt ? Oly kérdések, t. szülők, melyekre az önök szivébe van beírva a válasz... Az én feladatom csak arra felelni, hogy mivel ily körben forog velünk nemünknek romlása, ki fogja annak kezdő vagy végpontját megtalálni s kerekét jobbfelé fordítani, mielőtt még odáig lennénk, hogy később nemzedékünk se betegségét, se orvosságát ne birja már többé elviselni.

Mily szerencse, hogy minden társadalom e legelső létkérdésében oly közel, oly kéznél van a tanács, t. sz! Es még hozzá nem több, csak annyi az egész, hogy térjünk vissza ahhoz, kitől elfordultunk, a bölcs anyatermészethez. Az ő kezeiben bizton s nélkülünk is épségben fejük és erősödik a test; csakis segédkező közbenjárásunkra van szüksége, s nem arra, hogy hivatlanúl, az ő rendje és mértéke ellen, csendes munkájába avatkozzunk. Mert itt a baj, hogy beavatkozunk! Nem egy félszeg s kártékony ápolási fogás rongálja gyermekeink épségét, m elyeket a hagyomány, példa, értelmetlen szokás révén kapnak s tartanak fenn néha a belátóbb szülék is. Mi tehát e helyett tájékozódjunk, tanuljunk, — aztán pedig tétovázás nélkül vessünk el mindent, mi az anyatermészet gondozását a fölösnek, vagy ellenkezőnek becsempészésével zavarná, vagy meghiúsítaná.

II. Az anya legelső édes fáradozásának világra hozott magzatja körül célja nem csak annyi, hogy azt életben megtartsa; hanem hogy testét épségben s erőben fejlesztve, szellemi fejlődésének, s közvetve, emberi hivatásának szilárd alapot készítsen. Első naptól fogva abban kell e végből járnia, hogy a kisded, e melegágyi gyönge cse- metécske, szokja meg lassacskán a szabad, fris levegőt elviselni s a legegyszerűbb táp 1 álék mellett erőben és egészségben gyarapodni.

Elsőnek említém, t. sz! a levegőt, a jó, tiszta levegőt, mert a tudomány és tapasztalás egyező szava szerint — nincsen nála elsőbb szüksége a testi életnek. Szerencsés a gyermek, kit világra jöttekor jó, levegős és tágas lakás fogadhat! . . A szülöttek legtöbbjére nézve csak jámbor óhajtás ugyan ez ; de jogos óhajtás mindazokra nézve, kiknek szülői, noha megfelelő helyiségekkel rendelkeznek, gyermekszobának a legszűkebb, árnyasabb kamarát juttatják. Gömbölyű, piros arcával s életvidor mosolyával köszönné pedig meg kicsinyök azt a kedvezőbb másik helyiséget, mely, ki tudja, hányadrendii szükségre van most berendezve; azon elsőrendű szükség s kötelesség pedig, — a gyermek egészségének ügye, felejtve. S lehet, hogy e miatt sápadt, hervadozó arccal aggasztja, talán különben gyöngéd, de értetlen szülőit, csak azért, mert nem tudják ezek, miként a tiszta, fris levegő legelső éltető, még magát a táplálékot sem véve ki. Magából, a bármily üde levegőből sem él ugyan meg az ember; de viszont a ned12