Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884

Tartalomjegyzék

Erkölcs és műveltség.

I

em szükség messzire meuiiiiiik bizonyítékot keresni; csak szemünket, fülünket kell fölnyitnunk s lépten-nyomon, úuös- úntig látjuk, halljuk, tapasztaljuk, hogy száz ember közűi kilencven nem azon van, hogy testtel-lélekkel a maga dolga után lásson, hanem hol jó szándékból, hol rósz akaratból legörömestebb a mások ügyébe ártja magát. Mintha, a saját kötelességén kívül, mindenre biztos erőt erezne magában, bámulva vagy kicsinyéivé, dicsérve vagy ócsárolva épen azokkal a dolgokkal szeret foglalkozni," melyek hivatása körén messze kívül esnek, még pedig minél kevésbbé ismeri azokat, annál nagyobb lelkesedéssel. Akár csak ma is azok közt az emberek közt élnénk, kiknél Sokrates hasztalan kereste a bölcseséget.

Úgy látszik, öröklött liibájok ez az embereknek, melytől csak kevesen s csak nagy nehezen tudnak szabadulni. Ép azért komolyan számba kell vennünk ; mert sok feltűnő, érthetetlennek látszó jelenséget belőle lehet kimagyarázni, pl. hogy a kik a politikához legkevesebbet értenek, de különben helyén van a nyelvük, rendesen a legdühösebb politikusok; hogy a kik életüket az anyag vizsgálatára szentelték, különös szenvedélylyel vallási dogmákat cáfolgatnak; hogy tapasztalatlan s nem ritkán tanulatlan legénykék, holmi „hézagpótló“ vidéki lapocskákban is, mint a közvélemény vezérei, a tiszteletre legméltóbb dolgok, országra-világra szóló kérdések fölött komoly képpel Ítéletet mondanak ; hogy egy-egy felkapott elméletnek irodalomban és művészetben annyi hívatlan munkása akad. . .

E törekvés, általánosságban, kétségkívül azon az igen érthető ösztönön épül, hogy magát kisebb-nagyobb körben mindenki szükségesnek szereti feltüntetni; de legtöbb különös esetben azon a teimé- szeti törvényen alapszik, hogy a mi könnyű, mert üres, a viz színén

1