Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
98 Mélyentisztelt szülök ! Találkozásunk óta megint egy évvel lettünk szegényebbekké; — csak gyermekeink gazdagabbakká. .. Midőn ugyanis mi éltesebbek, mint tölte után a hold, éveinkkel együtt csak fogyunk már, az ő életük női, telik. Az ő utjok mint a nap útja délelőtt, fölfelé hág s mind emelkedik még, mig a mi délesti napunknak csak árnyéka nő már... Minden év egy-egy reményünket viszi magával, s ha észrevétlenül is, görbülnek vállaiuk; ha csak szemenkint is, havat hint az élet fejünkre, szivünkre... S hát épen ez intsen, t. sz! hogy siessünk élni — gyermekeinknek. Mi elfogyunk s ők felnőnek; csakhogy egyikük sem se' nagyobbra, se’ kisebbre, mint épen a mennyi az a j ó, a mit akarni, és az az igaz, a mit ismerni s élete által kifejezni fog. Az életnek csak ez a kettő adhatja meg létokát s értékét. Hogyha azért rajtunk sem múlt akkép élnünk gyermekeinknek azaz úgy szeretnünk őket, hogy az igaz és jó éljen s építsen szeretetünkben, — akkor a mi évünk sem veszett el egészen. S épen az, t. sz! hogy így szerettük-e, hogy igy szeretjük-e gyermekeinket? — ezt kérdezem én ma, midőn a nevelésnek, mint ilyenkor szoktam, ismét egy fontos tényezőjét, a szülői szere tetet kívánóin, még pedig több oly oldaláról szemléltetni, melyeket noha mindnyájan ismerünk, kevesen értünk meg. I. Nevelésben nincsen elsőbb, — első nagyhatalom a szeretet, de csak akkor, ha magunk is úgy veszszük s úgy akarjuk . „Ki mit szeret annak él;“ mondja a tapasztalás. És: „Szeretni annyi, mint másnak boldogságát a magunkévá tenni“ — mondatja Leibnizzal a szemlélődés. Szava-bevehető igazság mindkettő; hanem az is áll. hogy szeretet meg szeretet között mindjárt különbség támad, mihelyest mint nevelési tényezőt azaz úgy tekintjük, a mint a nevelésben előmozditólag, vagy gátolólag hat. így, ismerhettünk már, — s bizonyára magok között s magokban is föllelhetik őket a t. h! — ismerhettünk gyöngéden szerető szüléket; csodálhattuk az anyai lélek magasztaltságát, midőn mintegy kiiiresitve magából önmagát gyermekével telik el egészen, arra felejtkezve, benne élve lüktet minden ere, ébred minden gondolata, s azért nem is ösmer semmi nehézséget, nem méri a lehetség határát, minden erején túlfeszíti erejét, megkísért mindent és sok olyat végbe visz, a miben — e szeretet nélkül — az erősek legerősbike is erősz egetten dűlne ki .. . S lám mégis, t. h! ezt a szeretetet, melyhez erejére nézve nincs hozzá fogható, hatására nézve túl lehet szárnyalni. Sőt ha azon gyermekek számos példáira nézünk, kik romlásuk fő okát épen a szülői szeretetben lelték, majdnem azon kérdésre vetődünk: nem károsabb-e mint hasznos, nevelésben, a mértéket nem ismerő szeretet?.. L>e valamint a vértagadás-
