Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
68 nem kerülhető; mert ki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, annak a világosság elfedése sátáni örömet szerez. Mi lesz tehát abból a tudományból, mely nem erkölcsi alapon épül; abból a fáklyából, melyet Isten gyujtat meg, hogy az emberiséget nehéz küszködésében az üttalan úton is biztosan vezesse ? Az, hogy mint a mocsárban született bolygótűz, vakít, és téveszt ; az, hogy ahol a lélek megvált a jótól, ott a mit logikának neveznek, nem egyéb furfangos mesterségnél az igazság elfedésére; a bizonyítás fegyvere nem egyéb, mint álkövetkeztetések hatalma; a mit bölcseletnek neveznek, tudós kételkedés, gyáva skepticizmus és dőre tagadás. Ott a természet tanulása elöli a lélek tanulását, a világ ismerete elfödi Isten ismeretét, az anyag igazsága megöli a szellem igazságát. Sőt a történelem is, az igazság fáklyája, a sötétségnek, a hazugságnak lesz eszköze. Minden, minden csak vakitásra, megtévesztésre céloz. A szellemi mozgalmak közt, melyeket egyes lángelmék a rossz érdekében zsákmányolnak ki, meglátszik a kételkedés és ennek természetes következménye, a tagadás vakmerő győzedelme a lelkiismeret fölött; s igy a nagy fennen hirdetett tudományos haladás csak folyton gyarapodó sűrűsödése a minden igazat és jót befedező sötétségnek. Mert nincs kényelmesebb erkölcstan, mint a kételkedés, oly időben, mikor a lelkiismerst s a szenvedély egyenlő erővel' harcol; és mint a tagadás, mikor a szenvedély a lelkiismeret fölé kerekedett. Tanulók! Önök vagy tisztjei vagy közkatonái lesznek a tudományos haladásnak, midőn jövő állásuk szerint egy-egy tudományszak szolgálatába lépnek. De ha tisztek, ha közkatonák, az erkölcsi alapról le ne lépjenek. A nem tanult rossz ember csak egy rossz ember; de a tanult rossz ember kisebb-nagyobb körnek, vagy az egész társadalomnak ostora, mert kezében a társadalom java. ellen a fegyver, mely hatalmat ad neki az igazság elfödözésére s a tévedés terjesztésére, mihelyt érdekében áll az elsőt mellőzni, az utóbbit tanítani. Valamint az erkölcsös tudós lelkesedésében erkölcsi kényszerítést érez arra, hogy a tévedésnek nyakára hágjon s a letiport igazság fölemelésére, ha kell, életét is számítás nélkül adja áldozatul: ép úgy készteti az erkölcstelen tudóst meg a rossz iránt való szenvedélye az igazság leta- podására s a rossznak uralomra emelésére egész a közjó feláldozásáig. Elássa az igazságot önhittségének diadaloszlopa alá; mert jobban szereti magát mint az igazságot, jobban mint az emberiséget, jobban mint mindent. Dicsőségének kultusa, a maga istenitése mindenek fölött áll ő előtte. Ez az önzés, mely a léleknek nem szerzett, hanem a közjó emelésére kapott erőit nem a maga feláldozásával a közjó emelésére, hanem a közjó feláldozásával is a maga emelésére törekszik felhasználni; ha egyszer megkezdte az először talán akaratlan vakitás munkáját, többé
