Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
4 mértékben veszélyeztetve van; ha a sikkasztás, vesztegetés, zendülés, gyilkolás, öngyilkosság és a modern társadalom egyéb nyomorai napirenden folynak: önkénytelen is gondolkodóba kell az embernek esnie és kutatnia e szörnyű bajok okát, melyek egyenesen a társadalom léteiét teszik kétségessé, rendkívüli tudományos apparátusa dacára. És mi lehet eme társadalmi bajoknak az oka ? Egy percig sem habozom kimondani: oka, mert a modern társadalmi élet Isten nélkül van; innét a vallástalanság, az erkölcstelenség, a sok baj és nyomor, melyek az államokat végromlással fenyegetik. Mennyiben járult ezen istennélküli élet megteremtéséhez a tudomány, a művészet, maga az állam, az élet, a társadalom, erre visszatérni elég alkalmunk lesz értekezésünk folytában. Áttérhetünk tehát tulajdonképi tárgyunkra, melyet értekezésünk homlokán jeleztünk, t. i. az Isten nélküli élet vázolására, — hol azt célom kimutatni, hogy: igazi és tartós műveltség sem a szellemi, sem a politikai, sem a társadalmi s közgazdasági élet terén nem lehetséges a valláserkölcsi műveltség nélkül. I. Oly nagy az emberben az ellenmondásra való hajlam, a tagadás szelleme annyira erőt vett rajta, hogy alig van igazság művelődés történetében, melynek ellenkezőjét meg nem kereste, vagy ki nem találta volna a találékony ész. Hit és hitetlenség, tudás és kétely, e szók: „igen“ és „nem“ folyton együtt járnak. Ez ellentét mély gyökeret vert a népek vallási tanaiban, a hol mint a „jó“ és a „rossz“ princípiuma jelenkezik; ott áll az emberi szellem nyilatkozásának első mozzanatánál, a bölcselet, a tudomány bölcsőjénél, lépten-nyomon kiséri az emberi nemet élete minden szakában. Sokszor halálharcot vívott, egész nemzedékeket szólított ki a küzdőtérre; de mind hiába, ellenfelét egyik sem törhette meg végképen. A harcot béke váltotta fel, de csak azért, hogy annál jobban fegyverkezhessenek egymás ellen. Ezen ellentétnek tehát története vagyon, és e történet egyúttal az eszmék és az emberiség története. Legfőbb szerepe van benne a hitetlenségnek. Azért jegyzi meg helyesen Goethe: „A Világtörténelem tulajdonképi, egyetlen és legmélyebb themája, melynek minden más alája vagyon rendelve: a hitetlenség és a hit harca egymással.“ Az egyik hisz, a másik nem; az egyik tisztán látja az igazságot, a másik nem látja vagy nem akarja látni, mert neki egyik főelve: kételkedni s kételyt támasztani minden iránt; tagadni mindazt, a mit szemeivel nem lát, füleivel nem hall, s kezével nem tapinthat, a mit meg nem számlálhat és meg nem mérhet; a kinek az anyag minden, az eszmei lét semmi. Csakhogy az ilyenek félreismerik az emberi lélek valódi természetét és szükségleteit, mely az igazság keresésében a puszta kételynél és tagadásnál meg nem állapodhatik, s melyet az anyag egymaga ki nem elégíthet. A lélek igazságra és bizonyosságra, egy
