Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
17 vallásai, a természetszerű alap hiányában, mind magukban hordozták az enyészet szükségképességét; részint azért, mert az emberi szellemnek korlátokat szabtak, melyeken neki ereje növekedtével törekvésében az örökkévaló után át kellett rontania; részint azért, mert a népek életétől s előmenetelétől függtek, melyeknek sajátos jellegéből tulajdonképen kifejlődtek, szóval, mert nemzeti vallások voltak. De ezen népek elbuktak, más népekbe olvadtak, szétszóródtak ; minden korlát leomlott, minden sajátság el lett törülve. Nem igy a kér. vallás. Előttünk áll mint óriási tény, törhetetlen hatalmával és áldásos eredményeivel, minőket a világ még nem látott; oly fa lett belőle, mely az egész földet beárnyékolja; ő a nemzetek anyja, kiket mind kebelén hordott, emlőin ápolt egy fensőbb életre. Nemzetek támadtak s enyésztek; az egyház bölcsőjük és sirjok mellett állott, — nem múlt el velők. Új nemzedékek jelentek meg, új korszakok keletkeztek; minden eltűnt ismét, csak az egyház maradt meg. Ellenségei sokszor azt hitték, hogy már meghalt; már-már készültek a hullát eltemetni. Ámde az egyház mindig újjászületve lépett ki az üldözések tüzéből. „Nincs más intézmény“ — úgymond Macaulay — „mely visszavinné az elmét abba a korba, midőn az áldozat füstje a Pantheonból szállá föl és giraffok s tigrisek szökelltek Flavian amphitheatrumában. A legbüszkébb királyi házak csak tegnapiak a főpapok leszármazásával hasonlítva össze. . . A pápaság áll, nem hanyatlásban, nem mint puszta régiség, hanem telve ifjú életerővel. . . 0 látta kezdetét minden kormánynak és minden egyházi intézménynek, mely jelenleg a világon létezik; s ki tudja, nincs-e arra hivatva, hogy mindeniknek végét is lássa. Nagy volt és tisztelt, mielőtt a szász Britanniába lépett, mielőtt a frank átment a Rhenuson, midőn még görög ékesszólás virágzott Antiochi- ában, midőn bálványokat imádtak a mekkai templomban. És talán fenn fog állani életteljes erővel, midőn valami új-seelandi utazó egy nagy pusztaság közepeit a londoni híd egyik tört ivezetén foglal helyet, hogy sz. Pál romjait vázolja.“ Nem eszeveszettség-e tehát, ha a modern világszellem a kereszténység és annak intézményei ellen fordítja fegyvereit ? Mellette szól majdnem kétezer év, mellette a sok áldás, melyeket az egyes emberre ép úgy, mint a társadalomra, az államokra árasztott. Mily nyomorult volt a világ sorsa, mennyire romlottak az emberek, mily szánalomra méltó állapot fent és lent! A kereszténység eltörölte a bűnöket, megjavította az erkölcsöket, felvilágosította az észt, megnemesitette a szivet, a világnak békét és nyugalmat hozott; minden erkölcsösségnek kútfeje, a jognak, igazságnak és a szabadságnak legerősebb támasza. Megismerteti velünk az Istent, mint édes atyát, kinek mindnyájan egyaránt szeretett fiai vagyunk ; megtanította az emberiséget saját méltóságának érzetére, s ugyanazon érzelmeknek másokban becsülésére; a népeket 3
