Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
12 ember hihetne magáról, hogy Isten ? Nem mondaná-e meg világosan öntudata, hogy csak ember az ember, és nem Isten. Vagy: te nem vagy Isten, hanem olyan, mint az állat, ösztönöd után indulsz; eszed nem más, mint az agy váladéka és, ha meghaltál, vége mindennek; azért csak élj, élvezz! — felelne a materialismus. És ez volna a kielégítő válasz ?... Soha! Akármerre vetné vizsgáló tekintetét, mindenütt, még a különben legvilágosabb dolog előtt is, mint valamely megfejthetetlen rejtély előtt, meg kellene állapodnia; a világosság szövétnekét kiejtvén kezéből, sötétségben tapogatódznék csak; beleütköznék a tárgyakba és ezek őt visszalöknék maguktól. Mi, hogyan, mi végett ? oly kérdések volnának, melyekre hiába törekednék válaszolni. A tudományokkal való foglalkozás igazi színpad volna az emberre nézve, vergődés, gyötrődés minden való eredmény nélkül; hengergetné a követ örökre, és midőn azt hinné, hogy már a tetőponton van vele, nagy robajjal törne ismét a mélységbe, — valódi sisyphusi munka! Természet, ember, Isten nélkül meg nem fejthetők. Az Isten eszméjéből végkép még sem vetkőzhetvén ki, eltorzított, alakban, egyéniségének önző természete szerint, fog magának Istent teremteni; hódolni fog az anyagnak, a testinek, a vagyonnak, a pénznek, a tőkének ; ahhoz fordul, a mi legközelebb áll hozzá, és ez lesz bálványa. Faragott képeket talán nem csinál magának, hogy ezeket imádja; a teremtmények előtt talán nem fog térdre borulni, hogy jó indulatukat biztosítsa magának; de azért az ő Istene egy cseppet sem különb, mint azon népeké, kiknél az ősrégi isteni traditiók feledésbe mentek. Ezek is, ő is az anyagot istenitik; fétis-imádók azok, meg ez is. És minélinkább belé mélyedne az anyagiakba, annál durvább alakot öltene egész élete; vallása, erkölcse undok fertővé lenne, melyben a bűn legiszonyúbb szörnyetegjei tanyáznak; a társadalmi együttlét, ha ugyan lehetséges volna, az érdek legembertelenebb alapjaira lenne fektetve; kiki a maga előnyét keresné azon mértékben, a mint ereje, hatalma megengedné. A jogi rend elpusztulna, helyét az erőszak foglalná el, — bellum omnium contra omnes. Lehet, hogy kelleténél erősebb vonásokkal rajzoltam az atheismus képét. Igaz, ezen tan a mai korban nem öltött még oly iszonyú mérveket, annak dacára, hogy egyesek már mint „tény“-ről beszélnek róla, és igy nem is szülhette még a vele járó következményeket. Azonkívül a modern társadalom sokkal inkább keresztény alapon áll még, és szerencséjére, ez alap sokkal biztosabb, mintsem hogy az atheismus aerája egyhamar bekövetkezhetnék: de ez legkevésbbé sem dönti meg az elméletet, sőt megerősíti azon tény, hogy minélinkább tágítanak a nemzetek a kereszténységszabta, egyedül biztos és az emberi természetnek leginkább megfelelő józan korlátokon, minél inkább letérnek
