Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
117 rendszerint bensőbb és állandóbb ragaszkodással csügg szüléin, mint a maga kényén nőtt. Az érzéki természet és a jobb hajlamok közötti küzdelem t. i. előbb vagy utóbb szükségkép azon tudatra ébreszti a gyermeket, hogy a szülői szigorban épen a szeretet jósága s védelme munkálkodott, mely nélkül sem ég sem föld nem tette volna talán jóvá a sülyedést, melynek zsákmányául esik. De a türelmetlen szülőnek is méltó megszívlelni, hogy: ő anya, vagy apa, fia pedig — gyermek s nem csupán az övé, hanem testvér, rokon, embertárs és a haza s az Isten fia is egyszersmind. Ám azért büntethet, s a hol kell, büntessen; de mindenkor féltve, óva a gyermek önérzetét s szeretetét. A bölcs harag nélkül büntet: mert tudja, hogy néhány csepp mézzel több legyet fog, mint egy tál ecettel; és hogy a tekintély s törvény tiszteletét nem a félelem, hanem a szeretet találta fel. . . 0 mennyire minden nehézségek s áldozatok fölé kellene a szülőt emelnie azon gondolatnak, hogy ha valódi s tartós földi boldogság van, az csak az atyáé s az anyáé lehet — a jó gyermekek közt. Csak az ő örömük nem fogy el; egyedül ők nem agghatnak el soha. Mert midőn gyermekeiken saját képüket, alakjokat, mozdulataikat, szemeik egykori tiizét, ajkaik ifjú mosolygását visszatérni látják: bennök is mind megújulnak ezek; az eleven kedélyélet derengése elsimítja homlokuk redőit; felfrissülnek családi rokonszenveik, érdekeik, megéled családi nevök s házuk tisztessége. Ezek s ilyenek közt élve várják el boldog bizalommal, hogy majdan utáuok hosszú élettörődésük gyümölcsei megint méltó kezekre szállanak, s szemeiket végre kesergő gyermekek fogják be, . . A mindent eltűrő, vagy semmit nem tűrő szülők ravatalát pedig nevető örökösök állják körül. . .
