Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
110 mivel a szerétéiből meríti erejét, találékonysága nem fogja egészen cserben hagyni soha. XJII. Hanem talán csakugyan büntetéssel volt már szükség fenyegetnünk . . . Hát következik, hogy a vétség visszatérése esetén múlhatatlanul büntessünk Miben álljon pedig e büntetés, kivált a hol komolyabb beszámításról nem igen lehet még szó ? — fölöttébb kényes kérdés, melylyel nagyon óvást kell elbánni. De azért — csak egyszer keresni akarjuk — minden ajtóhoz akad kulcs. Legelső mindenesetre, hogy a bűn természetének megfelelő, javító és mérsékelt azaz se nagyon szigorú, se oly szelíd ne legyen, hogy a tettes maga se nézze azt büntetésnek. Legyen többé-kevesbbé érzékeny, de mindenkor szeretet által kisért, mely nélkül a büntetésnek nincs nevelő hatása, — mivel csak a szeretet nevelhet. A mint tehát egyfelől szeretettel, úgy másfelől csak kény tel enségből, kedvetlenül, de a felindulás minden jele nélkül nyúljunk fenyítékhez, mint a jó orvos, ki csak ha semmi egyéb nincs már, használja a vasat és tüzet — boszúság és ingerültség nélkül. A gyermeknek mindig föl kell ismernie, hogy büntetésének egyedüli célja csak az ő javulása. S igazi atyai kezekben a bűnnek s büntetésnek nem is lehet azonegy mérlegre kerülniük ; mivel a büntetés súlyából mindig elvesz valamit a szülői szeretet s maga pótolja azt. . . De ha a bűnre nézve egyenlőtlenné válik is a büntetés a szülő kezében: egyenlő maradjon a bűnösre nézve, nem tevén lágyabb kézzel különbséget a kedvenc és a többi gyermekek közt. . . Mindig jó végtére — hahogy mégis nem égető a baj — időt-órát várni a megtorlásra; mivel a kis seb is elmérgesedhetik s nagyobbá lesz, ha szaporán, ha nyugtalan kézzel nyúlunk hozzá. Hadd csendesedjék le, s lássa be a bűnét a vétkes maga is, — és jobbadán megadással s tanulsággal fogja a fenyítéket venni, a helyett, hogy szálkát, vagy épen rideg boszút hagyjon az maga után szivében. A lázbeteget is könnyebb a gyógyszer bevételére bírni, midőn már magához jött s a baját megtudta. A büntetés nemeit tekintve már most, azt gondolom: egyes esetekben maga a vétség természete a legközelebbi s legtalálóbb sugalmazó. Testi bajokban a súlyosabbá fajulástól s a visszaeséstől gyakran csak a megtartózkodás, nélkülözés egyszerű gyakorlata óv meg; nem tudom, mi okra kellene az erkölcsi bajban más úton keresni a gyógyszert? Mi lehetne vájjon itt is megfelelőbb, természetesebb megtorlás, mint: a tiltott élvezésre a nélkülözés ; a szó-vétségekre a hallgatás; a torkoskodásra a kedveltebb étkek elfogása; a tisztátálánságra a tiszták közöl való eltávolítás; a barátságtalan meg nem férésre a közös játékokból való kirekesztés; a szabadsággal visszaélésre az élvezett szabadság megnyirbálása; a szülőknek, vagy testvéreknek okozott
