Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1882

Tartalomjegyzék

4

így áll a dolog Leibnitz- s a keleti kérdés eszméjével is. Századok érlelék e kérdést úgy Leibnitz előtt, mint az után is. És Leibnitz, ki e kérdés érdekében maradandó érdemet szerzett, valamint egész éltén át bokros teendői között sem szűnt meg vele foglalkozni, úgy egyénisége is, összes hajlamai- s tehetségeivel, mintegy ez eszme érlelésére látszott teremve lenni. Avagy nem tevé-e őt alkalmassá ily eszme érlelésére universalisticus hajlama, melynél fogva egyetemes bölcselet, egyetemes vallás és egyház, egyetemes politika, egyetemes könyvtár s akadémia, sőt egyetemes irás valósítása lebeg vala czélul szeme előtt? S nem alkalmas-e ily problémák választására oly találékony autodidakta, oly mély számitó lángész, a felekezeti szükkeblüségtől annyira idegenkedő toleranczia, oly sokoldalú munkásság s oly törhetetlen munkakedv s heroikus munkaerő, végre oly simulékony alkalmazkodás az életben és stilaris előadásban, mint amily tulajdonok Leibnitzet annyira páratlan alakká domborítják a nagy gondolkodók táborában ?

Valóban, Leibnitz egész egyénisége s élte foglalkozásinak egész köre oly hatalmasan gravitált ez eszme felé, hogy ezt tán akkor is megalkotta volna, ha a történelem maga föl sem vetette volna akkoron a kérdést. Hisz nem mondatja-e ki vele ez eszmét azon egyetemes politika után való törekvése, melyben az összes keresztény népek harmóniájáról gondolkozik az örök béke érdekében, s mely harmóniára a mohamedanismust nem tartja alkalmasnak, s azért szeretné, ha a keresztény Europa keletet czivilizálná; s ép azért helyesli is a jezsuiták missióit, sőt ezekhez hasonló protestáns téritői rendszert is ajánl, — miért aztán őt „protestáns jezuitismusról“ vádolák.

Még kevésbbé térhetett ki a keleti kérdés fejtegetése elől azon diplomatái helyzetében, melyben Németország érdekeit kell vala védnie az európai sulyegyent akkoron veszélyeztető franczia túlterjeszkedés „Leviathánja“ ellen. XIV. Lajos hatalmának azon áradatát, mely Hollandia s Németország ellen dagasztá hullámait, akará Leibnitz keletre zúdítani.

Azonban ne előzzük meg a történeti rendet.

Alig végzé tanulmányait az ifjú Leibnitz, csakhamar Altdorfba kapott meghívást az akadémiai tanszékre. 0 azonban a nagy férfiaknak szokásos előérzetével, mely más jövőre szegzé figyelmét, elutasitá az ajánlatot. S ime, csak hamar megismerkedik kora egyik kitűnő ál- lamférfiával, Boineburg János Keresztélylyel, a mainzi választó fejedelemség ministerével. Az ismeretség mihamar bizalmas viszonyra változik ; Leibnitz tanulmányainak eddigi szűk köréből kiemelkedik s e világlátott férfiú széles tapasztalatai s eszméi hatása alatt maga is bepillant a világmozgató viszonyokba s ösztönt nyer az államférfim tevékenységben próbálni meg erőit.