Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1882
Tartalomjegyzék
14 Guhrauer azonban, a nélkül hogy ismerte volna a XIY. Lajoshoz intézett valódi emlékiratot, helyesen véle, hogy ezen „Gons. Aegypt.“ n e m lehet az igazi emlékirat. Ő ezt Leibnitz által a mainzi választó fejedelemhez intézett memorandumnak tartotta. E nézet ellen azonban kikel Leibnitz müveinek legújabb kiadója, F o u c h e r de C a r e i 1 , s az ügyet teljesen összebonyolitja. Szerinte mindkettő téved, az akadémia is, Guhrauer is; de főleg az utóbbi. Az akadémia téved, ha kéziratát a XIV. Lajos számára készült emlékiratnak tartja. Guhrauer még inkább téved, ha azt véli, hogy ezen kézirat teljes memorandum. Foucher de Careil szerint a „Cons. Aegypt.“ minden esetre a XIV. Lajoshoz intézett emlékiratot tartalmazza, de nem azon alakban, amint azt az akadémia bírja. Ezen alak csak kivonat, vázlat a valódi „Cons. Aegypt.“ után ; a kidolgozott teljes emlékirat pedig a hannoveri könyvtárban van. Foucher de Careil kritikai tapintatáról elég legyen annyit megjegyezni, hogy ő bár közli fordításban az emlékiratot, a nélkül azonban, hogy csak érezni is látszanék a két rész közötti hézagot, melynek kitöltését meg sem kísérli. Az első részt ugyanis Egyiptom afrikai határtartományainak, Nubia- s Abissziniának ismertetésével végzi; a második részt pedig egyenesen e szavakkal kezdi: „Ezek a török birodalom határos tartományai az európai országok között.“ stb. A valódi tényállást végre 0 n n o Klopp bonyolitá ki, Leibnitz müveinek 1864-iki teljes kiadásában. E szerint a két fő okirat két különböző, de ugyrnegy tartalmú emlékirat. A nagy, XIV. Lajosnak szánt emlékirat a „ Justa dissertatio;“ a kisebb, kivonatos, Boineburg- hoz intézett emlékirat, mely ama nagyobbhoz valószínűleg úgy viszony- lik, mint annak önálló kivonata — a „Consilium Aegyptiacum.“ Mig a szobatudomány ily módon iparkodik vala tisztázni a kérdést Leibnitz iratai körül, addig a gyakorlat mezején is folyton érlelte eszméjét a történelem. Leibnitz nagy riválisának, Newtonnak hazájában folyton él vala az egyiptomi expediczio tudata! Fönnen bizonyítja ezt minden lépés, melyet Anglia az indiai kereskedelem birtoka érdekében koronkint tőn. Az indiai birtokok szívós gyarapítása, Gibraltar s Malta megszállása, a suezi csatorna átvágása, részvényeinek összevásárlása, az angol király czimébe az „India császára“ czimnek fölvétele, — mind megannyi lépés e ezé] felé. S mig az orosz kormány Ázsia sivatagain át törekvők Anglia nyakára nőni Indiában, mit oly félő figyelemmel követ vala V á m b é r y; s mig India határait Batum- mal vasutilag siet összekötni, hogy onnan hajókon Odesszába terelje, s innen további vasúttal Eszak-Europára árassza India kincseit: addig lord Beaconsfield Cyprus megszerzésekor gúnyos paronomaziával ujjongja: „Probatum (pro Batum) est!...“
