Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1881

mott helyzete s lelki-testi hajai között is, minden erejéből küzdjön a szülő családjában!

IX. Magától értetik, miként eme belső és külső családi boldogságra gondolni sem lehet ott, hol a valódi szív- és erkölcsi műveltség idegen a házban. Ismételjük: az ember nem csak feje által ember, hanem egyszersmind, és főleg, a szive által is. A szív műveltsége minden más műveltség fölött áll, de ez is csak úgy, ha vallási erős érzületben gyökerezik. A vallás nélküli erkölcsíséget, ezt a világpolgári becsületességet, elitéli a bölcsészet s történet egyaránt ; mert a hol az dívik, meglazulnak ott minden társadalmi kötelékek, féket veszt minden szenvedély s egyedül az önzés ül diadalt. A legapróbb mozzanatokban is építgessük azért gyermekeink igazi sziv- müveltségét, — vallásos erkölcsi érzületét. Minden, a mire szemeik eshetnek a házban; minden szó, mely füleikbe hat, mit társaságából s társalgási tárgyából, vagy olvasmányaiból leikébe szedhet, — minden tisztes és feddhetlen legyen. A szülők szeretetét szigor, nyájasságát komolyság mérsékelje, s a tekintély csendes hatalma s a fegyelem fenyítéke, a hol kell, soha se hiányozzék náluk. Tanulja a gyermek, a törvény parancsaként, tisztelni szülőit s nevelőit; de tudják meg ezek is, hogy arra sajátkép csak úgy tarthatnak igényt, ha érzelmeikben, gondolkozásmódjukban, s ezeknek megfelelő szavaikban, tetteikben s egész életük nyilvánulásában arra teljesen méltók is. A hol a szülői szeretetben hiányzik a komolyság s következetesség, úgy hogy a mit ma az atya, vagy anya megtagad, azt holnap az egyik, vagy másik, vagy mindkettő elnézi; a hol nem tudja a gyermek, hányadán van szülőivel, vagy nevelőivel: ott az engedelmesség, és ennek gyümölcsei, a fegyelem és erkölcs, s velők együtt a nevelés minden áldása áldozatúl esnek. Mint átok fog kihatni a gyermek egész életére, ha gondolkodás- és érzésmódjában, és kivált cselekvéseiben nem kapott s nem ismer zsinórmértéket, mivel a szülők szavai és tettei között ellenmondást, és talán azok személye között is ellenkezést látott. És ha mindezek mellett azt is feledjük még, hogy példánkon gyermekünk is megtanulja időt szakasztani naponkint arra is, hogy a családi áldás és minden áldás kútfejéhez hálával forduljon : nem kell nevelésünkből semmi többet kifelednünk, semmit hozzáadnunk; az eredmény: ismeretekkel tömött fej szivjámborság nélkül, — terebélyes fa, melynek korhadt gyökere van, s melyet az első szélvihar leterithet.

X. Korunk zsibbasztó viszonyai között hatalmas vérttel fogjuk még fölszerelni fiainkat, t. h! ha idején bevezetjük őket legszebb örökségükbe, — sez az ifjú lelkesedés. Főfő figyelmünket fogja az érdemelni úgy a házi, mint a köznevelés terén, hogy korán megtanítsuk a gyermeket az önvédelemre s ellenszenvre minden nemtelennel és aljassal szemben; s viszont, vonzalomra s lelkes hevűlésre minden