Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1881

87

ránycikkeket, s lielyettök a nemes élet, az emberszeretet, a családi hűség, háladatosság, jól értett nemzeti becsület s a minden törvénynek tiszteletét tükröző adatokat gyüjtenők lapjainkba. Igen; csakhogy botrány nélkül nem kel a lap, nem kell az olvasmány; korunk 1 e t e g! . .

Y. S a kor emez uralkodó, mindent befolyásoló szellemétől, természetes, ha iskoláink levegője sem maradhatott tiszta, bármily óvadékkal védték légyen is a köznevelés emberei ezen szentélyeiket. Mert hiú beszéd az, t. h ! hogy az iskolából indul ki az élet erkölcsi átalakulása. Sőt, ellenkezőleg, az iskolát az élet uralja. A család jobbadán olyan mint az élet, az iskola pedig — mint a család. így volt ez mindenkor. A keresztes hadjáratok után eléállt vivő s tornázó iskoláival a lovagkor; ennek letüntével, az előtérbe lépett céhes polgárság a polgári kézmives és mesteriskolákat hozta magával; a XVI. században a vallási érdekek foglalván el a lelkeket, a vallási kérdések uralják vala az életet, irodalmat és iskolát egyaránt. Ma sincsen különben. Az anyag és élvezet kultusa, mely künn az életen uralkodik, iskolaablakaink s ajtaink minden hézagán át betolakodik magába köznevelésünkbe is, s még inkább a ,gyermekeiknek élő‘ szülők hajlékába. S ki az oka ? .. a szülő, a tanár, a rendszer, a törvény, az állam ? .. Senki, és együtt mindenki, — úgy hogy mind, a ki ezt kérdezi, méltán válaszolhatja magának: bennem is a hiba ! Úszunk többé-kevesbbé mindnyájan az idők árjával. Oktatunk, terjesztjük az ismereteket, tudományt, művészetet, ipart; képezünk, nemesítünk mindent: csak az erkölcsnemesítés nem jut napi rendre... Hiába! az ethika ritkán ad kenyeret. így lett a család és iskola hű képe egymásnak; mindkettőben arra megy ki minden, hogy mennél több tudósaink, de annál kevesebb boldog embereink legyenek maholnap.

VI. De hogy meddő panaszokba ne veszszünk, egészen, t. h! annak néznénk már utána: van-e, s mi mód volna benne, hogy gyermekeinket az életnek, korunk ezer bajai között is, megmentsük. A válasz, az eddig mondottakból, magától f'oly. A tudomány egymaga nem képes egyenes irányt adni az életnek: tehát nem csak tanítanunk, de nevelnünk is kell, — és pedig szemben a magát gyorsan lejáró mai élettel, a nevelésben fő figyelmet arra fordítanunk, hogy gyermekeink mennél tovább fiatalok, boldogok maradjanak.

S első szegletköve lesz ezen nevelésnek, t. h! a gyermek testi egészségének kitelhető gondozása. Hiszen ismert, kipróbált igazság, hogy a lélek csak ép testben lehet ép. S kiváltképen áll ez az ifjú lélek- s ifjú testre nézve. A duzzadozó izomerő s a szép arányokban kifejezett üdeség képe legyen ő, képe a szívós épségnek, mely egész külsején mutatja, hogy romlatlan friss élet lüktet ereiben. S szellemi élete is feleljen meg ennek. Tüzeljen, lángoljon lelke minden szépért, magasztosért, mint szokott azoké, kik minden nagyot, szépet létre sze-