Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1881

82

bír, vagy épen azt avatni céllá, a mi csakis eszköz arra. így nyeri a fő súlyt mai nevelésünkben is az oktatás. Királyi nevelésben részeltetjük az értelmet, míg a szív, akarat, jellem mint mostoha testvérek hanyagoltatnak el. . . Másod ízben érintem e kérdést, t. h! noha jól tűrik szemeim a világosságot s noha messze vagyok attól, hogy gyermekeink értelmi művelését ellenezzem. Oly nagyra tartom én az oktatás értékét, hatását, szükségét, hogy ezek előnyeinek fejtegetéséből akárkinél sem fogynék ki hamarabb. De azért igaz marad mégis, hogy káros egyoldalúság, ha az eszköz, az oktatás, a nevelésben céllá válik. Mi haszna tudjuk: mint éltek a régiek, ha mi magúnk élni nem tamilunk. A fej műveltsége, melyért egy romlatlan szív veszne kárba, őrült drágán lenne megfizetve. Az ily műveltségben a mi világosságnak látszik, csak bolygótűz, mely posványba vezethet s esetleg kártékonyabbá válhatik azon fejek sötétségénél, kik az égdörgéstől megfélemedve bújnak el. . . Gyermekeinknek erkölcsi nevelése, akaratának fegyelmezése, jellemének képzése, kedélyének ápolása minden rétegekben el van hanyagolva, úgy, hogy valóban minden emberbarátnak hivatva kell ma magát éreznie, hogy a fiatalság öszhangzatos nevelése iránt szavát fölemelje. Mert oly világot élünk, t. h! mely nagyon rosszúl fizet, s mely gyermekeinket sem fogja kímélni az élet keserű poharaitól. Földi mennyországról s földi angyalokról beszélhetünk ma is; de ha ezek nem léteztek soha, annál kevesbbé ma. Merítsük ki bár egészen szeretetünk és jótékonyságunk mélységeit, s a mit értök kölcsönben aratunk, az aligha hála lesz. Az érdekharcok küzdelmeiben a legszentebb elveket vigyük bár ostromra: magunkkal együtt lejárják, s a lelketlenség, a bűn jutnak talán diadalra. Fél életünk törekvései hiúsulnak ma meg; s holnap, lehet, mindazt, a mi kedves, drága, szent volt még előttünk, ragadja el tőlünk egy pillanat hatalma. . . S kérdem : elég támasz, elég tanácsadó lesz-e ezek között gyermekünk számára egymaga, az ismeretekkel tömött fej, a jog, a technika, e vagy ama szaktudomány ? Alig hiszem ezt; de annál erősebben azt, hogy mindörökre szüksége lesz a halandónak, bármily lángszelleme s tudománya mellett is, az erkölcsi erőre; szüksége a világos értelem, az emelkedett szív, a szilárd akarat támogatására, melyek jó és bal sorsban megóvják őt az elmerüléstől. Minélfogva gyermekeink szellemi képességeinek egyenletes kifejtésére van szükség, hogy ne csak fél, ne csak harmad- résznyi embert állítson elé nevelésünk, hanem bevégzett egészet, ki ne csak helyesen gondolkodni, hanem nemesen érezni s szabadon akarni is tudjon. S ez az ember erkölcsi tartalma, melynek hiányában minden szép, igaz, jó, a szeretet, hűség, a szívöröm, belső béke, erény és boldogság — mind csak üres szavak reá nézve. Minden szép, jó és magasztos elől elzárkózik lelke, ha erkölcsi érzése nem kölcsönöz azoknak életet és erőt; mi annál fontosabb, mert cselekvéseiben is ritkáb-