Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1881
5 rály elösmeri az ország választó jogát, melyért cserébe a nemzet királyától biztositékképen a diploma inauguralet vette. III. Ferdinand 1655. Pozsonyba országgyűlést hívott össze, hogy nagyreményű fia, IV. Ferdinand, halála után Leopold fiát ajánlja a rendeknek. Ha örökösödési törvény van, III. Ferdinand e tette teljesen fölösleges. Szabadon gyakorolta a nemzet választó jogát, mert föltételeket is szabott IV. Ferdinand halála után Leopold elfogadásához; nevezetesen, a protestáns rendek vallási sérelmeik orvoslását sürgették, s csak nagy nehezen, hónapok után sikerült III. Ferdinandnak megnyugtatni a protestánsokat, hogy a koronázás után óhajaikat teljesíteni fogja. Mig a sérelmek mikénti orvoslása ügyében a viták tovább folytak, az alatt a nádornál egy indítványt tettek le, javaslatba hozván az országgyűlésnek, hogy mondana le az ország a felséges uralkodó családdal szemben választó jogáról és szorosabb egyesülés végett ruházná fel a Habsburg-házat örökösödési joggal. Ezen indítványt a rendek átalános kedvetlenséggel utasították vissza, már csak azon szempontból is, hogy annak elfogadása esetében nem szabhatnának a király elé az ország érdekeinek megfelelő feltételeket. 16) E visszautasítás semmi sérelmet nem foglalt magában az uralkodó ház iránt, mert az 1547: 5. t. c. 5. §. „Nam cum sese Ordines et Status Regni non solum Maiestati suae, séd etiam suorum haeredum impe- rio et potestati in omne tempus subdiderint,“ 17) különben is biztosítja az uralkodó fiugyermekinek sz. István koronáját; de csak fiúgyermekeinek, mert „de vetusta et approbata Regni huius nostri consuetudine, haeredes solummodo filii legitimi, qui iuribus patemis haereditariis suc- cedere solent, intelliguntur.“ 18) Leopold koronázása még azon évben — 1655. — megtörtént, de csak a diploma inaugurate kiadása s megerősítése után. Két évvel később, midőn atyja halála után Leopold elfoglalta a királyi széket, a legszebb reményekkel nézett a nemzet királya uralkodása elé. Leopold hosszú uralkodása alatt azonban szomorúan tapasztalta az ország, hogy épen azon részről, honnan institutióinak fentartása s fejlesztése ügyében legtöbbet várt, még jó akarattal sem találkozik. Soha egyetlen uralkodó alatt sem volt a nemzet oly lázas forrongásban, mint Leopold alatt. Azon tétlenség, melylyel Erdélyt országlása kezdetén a török s tatár rablócsapatoknak zsákmányul engedé, elhitette a nemzettel, hogy a nyugoti polgárosodás legnagyobb ellenségével kezetfogva, az ország megsemmisítésére tör. Az ország vérét nadályként szívó német seregek eltávolításáért hasztalan volt minden kérelmezés. Mit a törökök megki16) V. ö. Horváth M. Ujdolg. II. kiad. V, 466. 1. és Szalay: V, 13. 1. n) Corpus Juris. 18) Yerböczy: Tripart. I, 17. c. 17. §.
