Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
98 XIV. Más kérdés az, vájjon épen igy inog-e alapja azon másik uralkodó nézetnek is, mely viszont ezt mondja: „A serdültebb ifjúságot inkább egész szabad szárnyakra kell bocsátani, s a régi rendszer alóli emancipatióját, mint jótéteményt üdvözölni. Előbb nagyon is le volt igázva a fiatal ember természeti szabadsága. Már pedig az akarat-erő kifejtésében csakis káros lehet egy érettebb ifjút még mindig az engedelmeskedés nyűgében tartani, a gyermeki kegyeletet a szeretet rovására követelni, s végre a jellemnek szabad kibontakozását a szülő és gyermek közötti kötelékeknek időn túli fentartogatásával összezsugoritni.“ S meg kell adnunk, t. szül! hogy a mily hízelgőn hangzanak e szavak, épen oly közel atyafiak azon tételekkel, hogy: az engedelmesség gyöngíti az akaratot; a gyermeki kegyelet árt a gyermeki szeretetnek, s a szülői tekintély tisztelete elnyomja a jellemet. . . Higye, a ki akarja; de én úgy találom, hogy az igy okoskodó atya jobb ügyvéd, mint biró. a kitől valóban senki sem vitathatna el egy jogot, — az elvetemült gyermek miatti gyász és kö- nyek jogát. . . XV. E bőkezű nézet ellenében nem ismétlem magamat, t. halig! Hiszen a gyöngéd, kíméletes, tanácsló szülői kalauzolásról van csak a szó. Az ifjú ember egyéniségével szemben a bölcs szülői elbánása bizonyára, magamagának fogja megszabni saját mérveit. Legfőbb itt: k o- m oly an akarni, hanem egyedül a gyermekért akarni — azon- akarattal, melyet a szülői józan értelem és valódi szeretet világit s me legit, tisztán minden más érdek porától, — milyen a villámnak, ez égi tűznek világa mindaddig, míglen a földi tárgyakra leszállva, irányát és lángját ezekkel táplálja. Akarjanak hát, igen tiszt, szülők! s tegyék, hogy a magasabb iskolázásra lépett gyermekeik vezetésétől sem vonulván vissza, azok nevelése teljes, nemes betetőzést nyerjen. De határozottan s lelkesen akarják ezt. A langyos víz langyos vizhez adva több, de nem melegebb. Önökön áll legelső sorban, hogy megmentsék a beteg társadalmat. Az alma rothadt, de magvai épek: az ifjú nemzedék életképes; az válik belőle, a mivé neveljük. Egy-egy darab életet adva érettük, ajándékozák meg önök gyermekeikkel a hazát; méltó, hogy bennök, e drága érték fejében, a családnak jó embert s a társadalomnak hasznos polgárt is adui akarjanak.
