Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
87 lönböző kora, természete, származása, és még hivatása különleges föltételnek is szükségkép alá vagyon vetve, úgy, hogy a hányféle a gyermektermészet, hivatásszerű neveltetésének is annyifélének kellene lennie. Csak egy az, a mire minden nevelésnek kiindúlnia, a hová eljutnia kellene, — az, hogy minden leendő honpolgárt a maga legmegfelelőbb helyére kalauzoljon el a társadalomba n. S a nevelés ezen betetőző feladatát is megoldani legelső sorban önök, t. szülők, vannak hivatva, — hol, természetszerűleg, legelső kérdések az, hogy -.mire van hát gyermekük kiváltkép teremve ? S e kérdésre az a szülő fogja legbiztosabban megtalálni a választ, ki gyermeke nevelését nem mint saját személyes ügyét, hanem mintegy a teremtés müvének folytatását fogván fel, szemlélődésében nem elfogult nagyravágyásának s önzésének sugalmait, hanem mindenek fölött azon jeleket veszi számba, melyeket a gyermekben gond viselési vagy — ha inkább tetszik — természeti jeleknek mondhatunk. II. S figyeljünk csak rájok, t. szül! s úgy fogjuk találni, hogy a gyermek testi, értelmi, erkölcsi s vallási életének távolabbi, vagy különösebb nyilvánulásaiban, jelentkezőbb hajlamaiban, érzületének, felfogásának, ízlésének bizonyos irányaiban sokszor korábban és világosabban lépnek ama jelek elő, mint gondolnék, úgy, hogy máris irányadó ujjmuta- tást ismerhetünk fel bennök a gyermek élethivatásának előkészítése iránt. Utóbb, az ifjú fejlődésével rendszerint mind határozottabb alakot fognak e jelek ölteni, — majd a tanulmány neme által, melyre az ifjú előszeretettel fogja magát adni, s az idő, szorgalom és kitartás által, melyet arra fordít, majd pedig és főleg azon kör és színvonal által, melyet abban értelmisége utolér és betölt; és végre, azon jó, vagy rossz szenvedélyek ébredezése által is, mit környezetében éreztet; valamint akaratának s jellemének elétünedező egy-egy vonása által, melyek belső életébe pillantást engednek. Magától értetik, továbbá, miként a hivatás eme jelenségei az ifjú egyéni tulajdonainak, testi és szellemi fejlettségének s az őt környező viszonyoknak különbsége szerint, különböző mérvekben is fognak mutatkozni. Vannak zártlelkü ifjak, kiknek belsejébe örök-éber tekintetünk is csak egy-egy szerencsés pillanatban képes belopózni, s azért, míglen bennök végre is maga a természet megszólal, nehéz valamit belőlök kiolvasni. A legtöbbnél azonban, hol gyöngébb, hol határozottabb vonásokban, legalább megközelítőleg, fölismerhetjük, a mit keresünk; míg ismét másoknál a hivatás nem ritkán oly tökéletesen kibélyegzett jelenségekben lép elő, hogy valamint az ifjúnak előle kitérnie erkölcsi lehetetlenség, úgy a szülőknek őt másfelé terelniük — mindörökre fel- oldozhatlan tévedés volna. Noha tehát az ember társadalmi küldetését, ennek ezer árnyalataiban végre is csak maga a gondviselő Isten látja,
