Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
85 1881. máj. 22. 535. sz. a. a nagytekintet. tanker, kir. főigazga tóság az időszaki Értesítők, s az osztályok Névkönyvei, s végre az évi Bizonyítványok kiállítására nézve utasítja az igazgatóságot. Évi zárvizsgái-nk, a szépirási próbák s a rajzoló mértaniak és vallástaniak előrebocsátásával, junius 17—28 napjain folytak le; majd pedig jún. 29-én, sz. Péter és Pál apóst, ünnepén, az iskolaév ünnepélyes „Te Deummal“ bezáratván, istentiszteletről az ifjúság tanáraival és a mindkét nemű szülői és egyéb díszes vendégekkel az intézet nagyobb termébe vonult fel, hol a főgymnasium évi állapotairól közölni szokott kivonatos értesítést, s a jutalmak n y i 1 v á. íio-s kiosztását megelőzve az igazgató, 1878-ban megkezdett nevelészeti értekező beszédét ezen alkalommal következőkben folytatá: Tisztelt Vendégközönség! Az el ső nevelés, mint e mai alkalomból már két Ízben fej- tegetém, arra van hivatva, hogy az anya kisdedében az erkölcsi élet magvait okos szeretete melegével ébresztgesse, első csiráit irányozza, nyesegesse, óvja, végre pedig fogékony szivet és lelket nyisson meg azon közép nevelésnek, melyben az iskola osztozik már vele. E közép nevelésről tavai értekezvén, addig jutottam el, hol az ifjú az általános emberi képeztetés — a középiskolázás — véghatáraig ér. És ezen vonalon túl lép már most elő, t. halig! az a harmadik vagy utolsó nevelés, melynek feladata: a nyert általános alapvetés után megfelelő élethivatásra kalauzolni s hasznos polgárrá fejteni az ifjút. Mert, a társadalomnak nem csak jó emberre, hanem hasznos polgárra is van szüksége; a hasznos polgár pedig nem születik, hanem nevelés által — lessz. Semmi egyéb a gyermek, mint az, mit a nevelés csinál belőle; valamint gyermeket nevelni sem egyéb, mint öreget képezni, vagyis azokra oktatni az ifjút, a miket majd mint hazapolgárnak, hivatásbelinek, családatyának egykor tennie kell. „Nagy hálával tartozik neked a haza, — mondja Juvenalis *) Kle- andernek — hogy egy polgárt adtál neki gyermekedben. Csak már arra gondoltál volna egyszersmind, hogy békében, vagy háborúban valami hasznát is lehetne venni!..“ Igen is, az embert különös polgári hivatására szintén nevelni kell. Ki hivatására alkalmassá előkészítve nincs, egyenes terhe a társadalomnak, melyben az egyén egész becsét csak azon előnyök határozzák, melyekben általa az egész részesül. De meg az Alkotó maga is úgy intézte azt el, hogy mindenki legyen valamire teremve azaz hogy minden ép lelkű emberre várjon a társadalomban valami munka, mely nélkül élni ép’ oly gyalázatja volna a ') Satyra IV.
