Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
25 titkos alakokat törekedett kifürkészni. — Hogy e különös tünemény titka ama visszahatásban rejlik, melyet a kézizmoknak, a tartós feszültség ingere által előidézett rángása az asztalra gyakorol, s annak együttes mozgását előidézi, — azt, természetes úton, józan észszel bajos volna másként kimagyarázni. A reflex-mozgásoktól, egészen különböznek az ideo-motorikus, vagy ösztön mozgások; habár vannak esetek, midőn a kettő közt alig lehetséges a különbséget fölismerni. A reflex-mozgások a lelki tevékenység öntudatos hozzájárulása nélkül jőnek létre. Ellenben az ösztönmozgások bizonyos lelki állapotok következtében s befolyása alatt mennek ugyan végbe, anélkül azonban, hogy azok véghezvitelében a lélek akarati elhatározása hatalmát gyakorolta volna. Bizonyos, hogy az ilyetén mozgások, miután lelki állapotok eredményei, teljesen az akaró lélek hatalma alatt állanak, s ha akarati elhatározással, szándékosan hajtatnak végre, önkénytes mozgásokká válnak, s megszűnnek önkénytelen ösztönmozgásokká lenni, miután önkénytelenségök épen abban áll, hogy az akarat közvetlen, elhatározó, parancsoló vagy tiltó közbejötté nélkül történnek meg. A csecsemő sírása, felkaczagása, csúszás-mászása, a tárgyak után kapkodása, a megragadott tárgyaknak a szájába vitele stb. eleinte csupán czél nélkül való, puszta ösztönszerű mozgások, melyek azonban később, az öntudat ébredésével, czélzatos, önkénytes mozgásokká lesznek. És épen ebben különböznek a reflex-mozgásoktól, melyek fölött, mint láttuk, az akaró lélek vagy épen nem, vagy csak erőszakos, természetellenes módon gyakorolhatja erejét. A gyakorlati életben az ösztönmozgásoknak számtalanféléivel találkozunk. Ilyenek ama mozgások, melyek valamely kéj- vagy fájdalomérzésből keletkeznek, s melyek arra látszanak hivatva lenni, hogy az illető érzés lelki hatását, erejét a test tettleges részvéte által mintegy ellensúlyozzák s mérsékeljék. Kedvelt eledel megpillantása, vagy puszta képzete a rágó és nyeldeklő izmokat s a nyálmirigyeket oly ösztönszerü mozgásba hozza, hogy az illetőnek a fölkeltett kéjvágytól „szinte fut a nyála.“ De midőn az öntudatlan állapotban fekvő beteg a szájába öntött gyógyszert nyeldesi, nyeldeklő izmai nem ösztönszerű, hanem reflexmozgásokat visznek véghez. A sirás és nevetés közönségesen szintén ösztönmozgások, miután rendszerint valamely benső, lelki fájdalom s illetőleg valamely tréfás, bohó jelenség szemléletéből, vagy képzeletéből erednek. De ha ezeket valamely külső inger, pl. a sírást testi fájdalom, reszelt torma-illat, a nevetést pedig csiklandás idézi elé, akkor ezek határozottan a reflex-mozgások jellemével bírnak. Az ösztönmozgások közé tartoznak továbbá a támogató, hárító, egyensúlyozó, utánzó, együttes, rokonszenves, társas mozgások stb. Sikamlós vagy meredélyes úton, kábult állapotban, midőn a testet elesés 4
