Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
14 Az idegek ismertetésének kiegészitéseül szükségesnek tartjuk még az idegbajokról is röviden megemlékezni. Legszokottabb ezek közt az ideggyöngeség. Gyönge testben, az összes szervezettel együtt az idegek is gyöngébbek, azaz ingerlékenyebbek, működésökben hevesebbek, de egyszersmind erőtlenebbek, gyorsabban kimerülök is, mint az Organismus rendes, normális viszonyaiban lenni szokott. Gyönge idegzettel bírnak, természettől nyert gyöngébb testalkatuknál fogva — melyhez egyébként még más körülmények is járulnak — a nők és gyermekek; továbbá az olyanok, kiknél akár a szülőktől átöröklött, akár későbben bekövetkezett betegségek organikus bajokat idéztek elő. A gyönge idegzetűek rendszerint heves, izgékony természetűek, minden csekélység által könnyen felingereltetnek, s indulatokra ragadtatnak, ez okból változékonyak, állhatatlanok, megbízhatlanok, türelmetlenek, elégedetlenek, ingerkedők, házsártosak, veszekedők, s tehet- lenségök érzetében csakhamar előveszik a leggyarlóbb fegyvert, — a sírást. Egy másik szintén közönségesebb, de már komolyabb természetű baj az úgynevezett idegesség (nervositas), mely abban áll, hogy az érzéklő idegeket egynémely, különben közönséges és mindennapi érzéki benyomások a szokottnál és természetesnél sokkal hevesebb ingerültségbe hozzák, s ez izgatottság aztán a test egyes részeiben, olykor az összes szervezetben, borzongásokat, vagy hevesebb rángatózásokat von maga után. Kisebb-nagyobb mértékben, minden ember ideges. Ez az állapot már a közönséges emberi gyarlóságok közé tartozik. Sok ember azonnal ideges borzongásokat kap, ha például előtte üveget rágnak vagy fűrészelnek, vasat ráspolyoznak, életlen késsel húst nyiszálnak, a falat körmölik, papirossal dörzsölik; a bundaprémet szőr ellenében simogatják; hamisan énekelnek, élesen visítanak, vagy fütyülnek, kin- tornázuak, harsányan trombitálnak; osztrigát, békát, vagy szalonka-belet esznek; ha a szobában valamely bútordarab megpattan; ha magok, akaratlanúl, tejet, sajtot, fűszereket ízlelnek; ha pézsma vagy más erősebb illat üti meg orrukat; ha véletlenül pókot, gyikot, békát látnak, vagy érintenek; bénáit embert, őrültet, nehéz-kórost, sebesült tagot, vércseppet, vagy hullát látnak stb. Az uudorodás, csiklandósság, szintén az ideges jelenségek közé tartoznak. Nagyobb fokú ideggyöngeség mellett az idegesség is aggasztóbb természetűvé válik. Ily állapotban az idegest a legaprólékosabb s legközönségesebb érzéki benyomások is tulheves izgalomba hozzák, s ha példáéi egy kifordított kabátot, sárga mellényt, poros kalapot, szennyes harisnyát, kéményseprőt, macskát, békát, gyikot lát; dohány-illatot érez; ha előtte balkézzel, vagy akármely közszokásba ütköző visszássággal tesznek valamit; vagy másoknál ideges rángásokat vészén észre:
