Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1879
22 játos és átható izt kölcsönöz, mely minden nem görög gégének kiállhatat- lan. Azért a mahomedánoknak vallási tilalmokhoz való szoros ragaszkodása legalább addig nem volt rossz néven vehető, mig a szurokszagu görög bornál jobbat nem ismertek. A bor minden betegségeinek főoka annak hanyag kezelésében fekszik az erjedés bevégződése után. Legjobb óvmód a veszedelmes fehérnye- anyagok eltávolítása. Innen minden a bormüvelésben előhaladt országban soha nem mulasztják el a bort, mielőtt fekhelyének átadatnék, fontos eljárásnak, melyet derítésnek neveznek, alávetni. Legtöbb esetben nem elég bort pusztán más hordókra huzni, hanem gyakorta gépies eszközöket is vesznek elő, hogy a borban lebegő részecskék lecsapódjanak. Spanyol- országban nevezetesen márvány-port, vagy arabiai mézgát használnak arra. A vörös és gazdag csersav-tartalmu boroknál a bor tükrének megszerzésével gyakran más czélokat is kötnek össze, nevezetesen a bor világosabb színezetét. Ezt közönségesen egy adag enyv, vagy vizahólyag által szokták eszközölni. Ezen anyagok t. i. oldhatatlanságuknál fogva az alkoholban, midőn a bor csersavával egyesülnek, némi pelyhes csapadékot képeznek, mely a fest-anyag egy részét magával ragadja. De ezen szer csak nagy elő vigyázattal használandó. Csakis a csersavdús boroknál alkalmazható az, minthogy csersav hiányában egy részről könnyen nagy mennyiségű enyv vagy fehérnye maradhat feloldva a borban, s a romlás csiráját olthatja abba, másrészről az a csekély csersav is elvonatik a bortól, mely azt a romlástól megóvhatá, a már meglevő fehérnye-anyagok hatását ellensúlyozván. Ezen veszélyes következéseknek ugyan elejét vehetni az által, ha a borba előre kevés gubacs-kivonatot (Galläpfelextract) öntünk. De újabb időben ezen kétes szert egészen mellőzni kezdik, s a helyett a bort égett mészszel keverik. Ez is, mint szintelenitő szer hat, a mennyiben szabad borkősavakkal borkősavas mészszé egyesül, mely lecsapódván a fest- anyag egy részét magával viszi. Megkevesbiti egyszersmind a bor csersavát, midőn azzal csersavas mészszé egyesül, mely a borban oldva marad s azért a csersav védő tulajdonságát megtartja, ha különben a mész nem épen fölösen vétetett alkalmazásba. Minthogy a kártékony fehérnye-anyagok egészen sem a tükrözés, sem a bor gyakori megtöltése által el nem háríthatok, a keletkező erjedésnek még más szerrel is szoktak ellene hatni. Ez a hordók kénezósé- ben áll. Mielőtt t. i. a bort hordókba töltik, nehány kénszálat égetnek el azokban, s ez által kénecssavat hoznak létre, mely mig egy részről a szétbomlást feltételező élenyt magához vonja s kénecssavvá S02 változik, más részről a fehérnye-anyagokkal erjedésre képtelen vegyekké egyesülvén, minden erjedést megakadályoz. A használt kénnek természetesen tisztának s nevezetesen mirenytől (arsenicum) mentnek kell lennie, mivel különben mireny-savat képezne, mely a borba szintúgy átmenvén, azt megmérgezné. Egészen mellőzhetlen ez a kénezés az édes fehér boroknál, melyek gazdag
