Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1879
13 élesztő az erjedés következménye, származéka és annak nem előidézője, ennek folytán az erjedésnél semmi jelentősége sem volna. A kísérletek igazolták azon megdönthetetlen tényt, miszerint az erjedés megindításához múlhatlanúl szükséges, hogy a must a levegővel érintkezzék ; és pedig a levegőnek nem gázalaku alkatrészei azok, mik a gyümölcslé erjedését előidézik, hanem szilárd és végtelen apró testek, melyek abban lebegnek, s melyeket izzó hőség vagy töményitett kénsavval meg lehet semmisíteni. A körlég tehát tökéletesen elveszti erjedést gerjesztő hatását, mihelyt egy hosszú s gyapottal töltött csövön folyatjuk keresztül s igy megszürődött állapotban érintkezik légzárt edényben sajtolt musttal. Ezen az úton, — mint már említettük, — a levegőt megszűrjük; a gyapot a gáznemű részeket átereszti; de a levegőben lebegő szilárd porforma testeket felfogja s igy erjgerjesztő hatásától megfosztja. Ily mustban iz- zitás utján előállított éleny ép oly kevéssé idéz elő erjedést, mint a gyapoton átszüit levegő. Mihelyt ellenben csak egy buborék közönséges levegővel érintkezik, tüstént megindul az erjedés. Tudjuk továbbá már azt is, hogy erjedés élesztő-sejt nélkül nem kezdődik, hogy az élesztő-sejt képződébe megelőzi a czukor felbomlását, hogy tehát ezen apró górcsöves növény nem eredménye, hanem előidézője az erjedésnek. A szóban forgó kérdés ily állása mellett, önkénytelenűl azon kérdés merül fel, miféle anyagok tehát azok a levegőben, melyek hőség által megsemmisíthetek, gyapottal felfoghatók, erjkipes folyadékkal érintkezve ellenben élesztő-sejtté növekednek, s mint ilyenek a czukor felbomlását okozzák? Hogy a levegő gázuemű alkatrészein kivül még szilárd testeket is tartalmaz, azt nagyon könnyű kimutatni. Bocsássunk csak homályos szobába szűk nyíláson napsugarat s álljunk ezen nyílással szemközt, tüstént szemlélhetjük a levegő szilárd részecskéit, ez az, a mit közönségesen pornak nevezünk, melyek myriad számra lebegnek a levegőben s kellő módon felfogva s összegyűjtve a górcsővel megvizsgálhatjuk. Ezen porszemeeskék közt mindig találunk apró növénysejteket, penésznövények, penészgombák magvait, u. n. csir- magvakat, spórákat stb. melyeket puszta szemmel azért nem látunk, mert végtelen parányiak. Sőt mi több, ezen csirmagvak tenyészetéről és tovább fejlődéséről is meggyőződhetünk. Tegyünk ki csak szabad levegőre egy kis búza-csirizt, vagy egy darab kenyeret, s nem sok idő kerül belé, hogy az egészet buja penészvegetátio borítsa. A penész pedig a gombák fajához tartozó növény, mely ép úgy, mint más növény, saját fajának magjából tenyészik. A levegőben szállongó porszemcsék között mindig van ilyen penészmag is, mely csirádzik és tovább fejlődik, mihelyt oly anyagra esik, mely tenyészetéhez elegendő és alkalmas táplálékot nyújt. A penész tenyészetéhez éleny is szükséges, ezért tenyésznek csakis a testek felületén, s a szó szoros értelmében úgy égetik el mindazon anyagokat, melyekben gyökeret vernek. Ez a rothadás tünete, rendszeres felbomlása egy elhalt szervezetnek. Más magvak meg légzárt helyen fejlődnek ki, ha t. i. te
