Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
110 úgy a hajlamok és képességek csiráit is, melyek termékenyek a jóban, de termékenyebbek, megdöbbentőn termékenyek a roszban. Legelső lenne hát, hogy a nevelés, a gyermekiélek ezen orvosa, a kórelemeket, melyek a jót elnyomva a gyermek belső fejlésének irányt adhatnának, hiven fölismervén, úgy törekedjék gyógyítani, hogy a jóval nyomja el a rosszat, azaz midőn a roszat gyomlálja, a jót is ápolja, nehogy a konkolylyal a búzát is kitépje. Ez azonban ritkán történik így. Bámulatosan éles pillantással ismeri fel az anya rendszerint gyermeke jó hajlamait; de a rosszaknál fá- tyolt von szemére a szülői gyöngédség. S e többé-kevesbbé szándékos rövidlátás veszélyes állapot a nevelésben, melynél csak az lehetne rosszabb, ha a már elétört hibákra is szemet húnyna. Azaz hogy ennél is lehet még, — és éppen a leggyöngédebben szerető anyai szivnek egy boldogtalanabb nevelői műve. így: megesik gyakran, hogy első éveiben minden gondot, gyöngédséget rátékozolnak a kis bálványra; ő a középpontja a családban minden figyelemnek; őt szolgálja minden, neki hizeleg a háznak apraja és nagyja. S mikor aztán előbb-utóbb, de kimaradhatatlanúl elé kezdenek bújni az elkényeztetettség tüskehajtásai, megdöbbenve látnak a nevelő szülék az irtás munkájához; de végre sem tudván ezzel elkészülni, nincs egyéb, mint menekülni az élő és éles házi vádtól, gyermeköktől, s idő előtt eltávolítni őt a szülői háztól, — hogy majd atya-anya helyett talán közönyös lelkű, kemény tekintetű, jégszívű, vaskezű bérencet nyerjen nevelőül ... És a távozónak ekkor is megmarad még szerető anyja, meg atyja, — de a gyermek, s a család nincs többé meg . . . Örökre megoldva, megszakasztva a szent kötelék, s mind az a legédesebb, mi a szülői szivet elfoglalhatja, száműzve a házból. És tegyük, hogy végre sem mindenkor veszteség ez a szülőre nézve; de mindenkor az a gyermekre nézve. A gyermekhibák fölismerése s javítása rendszerint három eshetőség gátján hiúsul meg. Lehetnek hibák: melyeket maga a nevelő anya sem ismer fel; továbbá, melyeket fölismerni nem is akar; és végre, melyeket fölismer, de javítni nem akar. A föl nem ismert gyermekhiba, természetesen, a legveszélyesebb, meit rejtve csírázik és ver gyökereket, s midőn elhatalmazva, gyümölcseiben végre megjelenik , késő, vagy nehéz és kétes irtása; mert, miként a kiszakasztott mély gyökérzetű ía , feldúlva hagyja a talajt maga után. A gyermek gyakorta szelíd, engedelmes, illemes, hajlékony, tele jóakarattal és készséggel. A tékozolva osztott elismerések, dicséretek s jutalmak azonban a hiúság s kevélység magvait hintvén kebelébe, midőn egyszer fordulni talál a kocka, az öntelt, követelő lélek megsérül, indulatra lobban, s az eladdig rejtett hajlamok sarjai, — a harag, ellenkezés, dac, szeszély, irigység, hálátlanság és egyebek egész váratlan jelenségekben, néha megrendítő tettekben törnek elé. Eleddig nem volt ok, mely a lappangó bajokat íölszinre kihívja, s azért nem is ösmerhettük, igaz; de észrevétlenül is magunk oltottuk be, tápláltuk és meggyökerezni engedtük azokat: míg
